Állami Tanítóképző Intézet, Pápa, 1902
36 Amikor erre a legnemesebb emberbaráti munkára vállalkoztunk, csak kötelességünket teljesítettük. Nem szereti hazáját, ki erkölcsi és anyagi javát egész odaadással nem szolgálja. A nemzet legnagyobb erkölcsi és anyagi ereje jól nevelt gyermekeiben van. Minden elhagyott, apátián, anyátlan árvának elzüllése a nemzet anyagi és erkölcsi erejének megfogyatkozását jelenti. E gondolatok és érzések vezérelnek minket, a leendő népnevelők (néptanítók) nevelőit és tanítóit szent hivatásunk teljesítésében. Vajmi keveset érne a hazai tanítóképzés, ha annak munkásai nem nyújtanának a vezetésűkre bízott ifjúságnak többet, mint tisztán tanítási ügyességet. A puszta tanítás nem biztosíthatja egymaga a nemzet fennmaradását, léteiét. Az ország első sorban azt várja mi tőlünk, hogy a leendő néptanítókat a nemzetnevelő szent hivatásra rászoktassuk. Nekünk első sorban jó nevelőkre van szükségünk. Erre törekszik a pápai állami tanítóképző-intézet. Egyszerű prelegással még jó nevelőt nem adott a hazának senki sem. A prelegálás alkalmas az értelem gazdagítására, a kedély felmelegítésére, nemes vágyak ébresztésére, de nem a gondolatok, érzelmek és vágyak müveit alkalmazásának a begyakorlására. Már pedig ez utóbbi nélkül olyan lenne a mi életünk, mint a hit cselekedet nélkül. A puszta prelegálással csak teoretikus értékű munkát végez a tanár. Az elmélet nyújthat a léleknek sok gyönyörűséget, de a nemzet fundamentumának egymaga gyenge. Nekünk az emberbaráti nemes eszmék szózata szerint helyesen, kitartással és ernye- detlen szorgalommal cselekvő nevelők kellenek. így gondolkozunk, így munkálkodunk a pápai állami tanítóképzőben. Nagy méltóságú Miniszterelnök Úr ! Alaposan tanulmányoztuk át az állami gyermekvédelemre vonatkozó szabályzatot. Valóban gyönyörűen gondoskodik e szabályzat szerint Nagyméltóságod az elhagyottnak nyilvánított gyermek testi és erkölcsi életéről. Ha mindenütt megvolnának a szabályzat keresztülviteléhez szükséges előfeltételek, az állami gyermekvédelem nem szülne keserű csalódásokat. Mi úgy gondoljuk, hogy megfelelő előfeltételek előzetes biztosítása nélkül a jeles szabályzat dacára az elhagyott gyermekek nagy százaléka nem lesz megmenthető. Megmondjuk, miért. Nagyméltóságod igen jól ismeri a hazai árva- és szeretetházak állapotát s így felesleges rámutatnunk az ezekben uralkodó fogyatkozásokra. Az árva- és szeretetházak sorsát szakképzett paedagogu- sok intézik s mégis sok a panasz, az illetékes tényezők nincsenek megelégedve az árvaházi nevelés eredményével. Énnek oka igen egyszerű. Egész más dolog 50—60 gyermeket naponkint d. e. 8 — 11-ig és d. u. 2—4-ig egyszerűen C3ak tanítani egy népiskolában és újra más egy árvaházban 50—60 apátián, anyátlan árvának édes szülőjévé lenni. Mi egyre-másra állítottuk fel az árva- és szeretet- házakat, mielőtt oda való szakképzett és szakszerűen művelt nevelő-
