Állami Tanítóképző Intézet, Pápa, 1902

2. Az év története.

Ez iskolai év elején a minister Láng Mihály lévai állami tanító- ; képző-igazgatót saját kérelmére a pápai állami tanítóképzőhöz ! helyezte át. A pápai állami tanítóképzőnél az igazgatói állás Szováthy Lajos elhalálozása folytán üresedett meg.

Szováthy Lajos négy évtizeden szolgálta a magyar nemzeti közművelődést. Életét szépen irta meg Peres Sándor, a magyar pedagógusok egyik kiemelkedő alakja, aki a máramaros-szigeti állami tanítóképzőben tanítványa volt.

Peres Sándor így ir Szováthy Lajosról:

„Vajha hű tükrözői volnának e sorok a lankadatlan munkának, mely az évek számával növekedő sikerekben van megörökítve ; tükrözői a nemes szívnek, melyet a csalódások sérteni tudtak, de kifárasztani az emberszeretet önzetlen cselekedeteiben sohasem ! Tanuljunk örökké élő lelkesedést, tanuljunk kitart^ munkásságot: mert ezek ama titkok, melyek az egyénnek — kiváló sikerek elérése által — örömöt, közbecsülést szereznek ; ezek ama fegyverek, melyek a népnevelő tökélyesbítése által az édes haza felvirágoztatásában diadalt és méltó elismerést vívnak ki a legnemesebb ügy: a nép- nevelés bajnokai számára.

Szováthy Lajos Miskolczon született, 1833. évi augusztus hó 26-án, egyszerű nemes szülőktől. Tanulmányait szülőhelyén kezdte s ott végezte a filozófiai három osztályt is a helv. hitv. tanintézetben. Az utolsó osztály végzésekor az alig 18 éves ifjút iskolai hatósága segédtanítóul és seniorul alkalmazta. És ő — atyja kora halála után —. küzdve az önfenntartás nehézségeivel, a sok munkát igénylő, kitüntető bizalomnak legpontosabban megfelelt s e fölé kitűnő iskolai bizonyítványt szerzett. A gyermek, ki temetésekre járt, tanított, senior volt és tanult, nem játékban, üres szórakozásban, de kötelességteljesítés- és munkaszeretetben emelkedett társai fölé s ő, ki árván, küzdelmek között tölté gyermekéveit, a sok munka közt megtanult lelkesedni, jót tenni, másokért áldozni. Őbenne gyermekkorának könnyei elkeseredés helyett azt a szent vágyat élesztgették : vajha egykor mások könnyeit törülhetné le! E vágy nemes előretörekvéssel párosulván, tanulmányai folytatására ösztönözte s ő 1852-ben Sárospatakra ment theologusnak. Kenyerét kereste s tanult; szorgalma, feddhetetlen erkölcse nagy kedvezményt vívott ki számára. Megengedték, hogy a következő tanév alatt, a theologiai kurzus