Állami Tanítóképző Intézet, Pápa, 1902

Kezdetleges ez a törvénykezés és megbizhatlan. Mellette a büntettek száma módfelett megszaporodott. Mutatják ezt Szent Lászlónak roppant szigorú törvényei s az a körülmény, hogy a szent király szükségét látja annak, hogy kimondja a bírói felelősség elvét, szigorúan sújtván azt a bírót, aki a bűnöst kellőképen meg nem bünteti. Sőt, hogy szigorúbb ítéletre ösztönözze, az elkobzások és bírságok bizonyos százalékában részesítette a bírót, kemény próbára tevén ezzel a bírói lelkiismeretet. Kálmán óta két nemesi birát találunk minden vármegyében, akiket a megye- gyűlés választ. A megyei nemesi bírák ezen intézményét III. Endre király megyei törvényszékké fejleszti, mint fentebb is említve volt.

Az igazságszolgáltatásnak ez a rendszere van érvényben egészen Mátyás uralkodásának végéig (1489), amikor úgy a régi megyei törvényszékek, a proclamata congregatiókkal együtt, valamint a nádori generale judiciumok is teljesen elavultak, sőt elfajultak. Mátyás király maga ismeri be, hogy a „proclamata con- gregatiók tartásában sok szörnyűség és hallatlan botrányok szoktak történni, ezen veszélyes és külföldön példa nélküli törvényszék, vagy helyesebben romlottság megszüntetése végett tehát a poclamata congrégátiók is teljesen eltöröltessenek.“ Mondja pedig ezt 1486-i törvényének megokolásában, miután a nádori törvényszékeket (generale judicium), melyekről 1467-ben maga ismeri be, hogy pénzszerzésre használta fel őket, szintén eltörli.

Mátyás tehát az 1486. évben nagyfontosságu törvénynyel újra szervezi az igazságszolgáltatást. Uj megyei törvényszékeket szervez, melyeknek tagjai ismét a főispán, az alispán, a szolgabirák és a „királyi emberek“ (nemesi bírák), akiket a maga kebeléből a megyei nemesség választ. E vármegyei törvényszékek nyilvánosak s Ítéletüktől a felebbezés a királyi törvényszékhez történik. A királyi törvényszék minden évben Szt.-Mihály és Szt.-György nap után cgy-egy nagyobb, Vizkereszt és Szt.-Jakab-nap után egy-egy kisebb, tehát összesen négy ülésszakot tart (ünnepnyolcadi, v. oktávás törvényszékek). E törvényszékeknek tagjai az ország rendes bírái: a nádor, az országbíró, a kir. kancellár, a tárnokmester, a főudvarmester, a horvát bán és az erdélyi vajda. Mindegyiknek van helyettese és itélőmestere. E törvényszék négy ilyen oktáváján, a moratóriumok (perhalasztások) szigorú kizárásával, minden birtokpernek be kell végződnie. Más pereket már az első ülésszakban intéztek el. E két törvényszék hatásköre alá tartozott mindenki „személyre való tekintet nélkül“ (törvény előtti egyenlőség elve), kivéve az örökös főispánokat, akik pereiket a kir. törvényszéknél kezdhették.

Mátyás az igazságszolgáltatásnak ezen nevezetes szervezetét „örök érvényű törvények gyanánt“ akarja tekinteni, melyeket „senkinek kénye szerint meg ne változtassanak, mint eddig minden új király felléptekor történt“.

Habár ezen kijelentés átlépte a törvény fogalmának körét, az igazságszolgáltatásnak ez a szervezete lényegében és nagyjában