Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1942

V. Csipő Lajos

— 8 — hozza, biztos fedezékbe juttassa, az életnek megmentse. Eközben érte a két halálos lövés, amely ifjú életét kioltotta. A harc mezején is az volt, az maradt, aki a kollégiumban volt: szerei tettel teljes vezető, aki kitárta és odaadta szívét a rabizottaknak, a rábíi* zottakért. Jeltelen sírját valahol a Don partján talán bojtorján verte föl. De elöljárói, kartársai, tanítványai és mindazok, akikért fiatal életét áldozatul adta, elküldik sírhalmára a hálának szíveikben kinyílt illatozó virágait. A pápai ősi kollégium emblémájáról, a szabadon tenyésző öreg eper* fáról letörött egy szép fiatal hajtás. De a letörött ág csodálatos módon tovább is bőséges gyümölcsöket terem: a fenkölt példaadásnak, a szóban hirdetett erény tettekkel megbizonyításának a kollégium lelkét és szellet mét örökké tápláló nemes gyümölcseit! Áldott emléke itt marad közöttünk: aere perennius! Rab István.