Református kollégium főiskolai ifjúsági képzőtársulatának jubíleumi évkönyve 1841-1941, Pápa, 1941
A gazdag ifjú. Irta : Török István. Márk evangélioma tizedik részében ezt olvashatjuk: »És mikor útnak indult (Jézus), odafutott hozzá egy em# bér, térdre borult előtte és megkérdezte tőle: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem? Jézus pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten. A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál, ne ölj, ne lopj, hamis tanúbizonyságot ne tégy, kárt ne tégy, tiszteljed atyádat és anyádat. Az pedig felelvén, monda néki: Mester, mindezeket meg# tartottam ifjúságomtól fogva. Jézus pedig rátekintvén, megkedvelé őt, és monda néki: Egy fogyatkozásod van; eredj el, tedd pénzzé minden vágyó# nodat, és add a szegényeknek, és kincsed lesz mennyben; és jer, kövess engem, felvévén a keresztet. Az pedig elszomorodván e beszéden, elméne búsan; mert sok jószága vala«. Mint gazdag ifjak jöttünk most a Mester elé. Hozzuk egy százesztendős működés kincseit, s ezek a kincsek kedvesek ne# künk, mint a bibliai gazdag ifjúnak kedves volt a gazdagsága. Mindenekelőtt két közös vonásunk van ezzel a gazdag ifjú# val: Ha homályosan is, de érezzük, hogy az a szellemi kincs, amelyet az elődöktől örökbe kaptunk és amit magunk szereztünk hozzá, még nem minden; mint ahogy a gazdag ifjú is érezte, hogy a vagyon még nem elégíti ki teljesen. Ezen a megérzésen az sem sokat változtatott volna, ha mégannyi vagyont szerez magának, mint ahogy mi sem találnék meg a teljes megelégülést .azzal, ha megkétszerezzük, vagy megháromszorozzuk ismeretein# két. Vágyunk valami örököt. 5
