Református kollégium főiskolai ifjúsági képzőtársulatának jubíleumi évkönyve 1841-1941, Pápa, 1941
Alig pillantom meg ódon, szürke, kopott lapjait, alighogy megértettem, felfogtam az első szavakat: »Próbadarabok a jelen# való gyönyörködtetésre és a jövendő haszonra Pápán a Refor# mátusok Collegiumában — egyszerre megszűnt körülöttem min# den jelenkori, XX. századi élet és jelenség. Nem láttam az ab# lakon át az utcai villanyvezeték pókhálós drótjait és nem hallót# tam suhanó autók gáz#kürtjének figyelmeztetését. Mintha mé# lyen a föld belsejében és ott is egy ólomkamrában lennék a múlt találkozóján ... Halkan, de tisztán, nyomatékkai szól hozzám a könyv. Ügy érzem, hogy szavai felvilágosítani akarnak engem, ismeret# lent és mintha mentegetőznének: »Nem a hírnév nemtelen va# dászása; hanem önnön tehetségeink pallérozása, ízléseink neme# sítését néző igyekezetünk rakattya le velünk ezen Darabokat Próbára: hogy ezek mint elsők s talán hibásak is, törjenek több s tökéletesebb munkáinknak jövendőre szélesebb útat.« Ez igazán elismerésre méltó mondat — gondoltam. De lás# suk, mit felel erre a mai diák: — Hát az nem hírnév vadászása, amikor minden darab után ott díszük az író neve nagy, cifra és rikító betűkkel? — Tévedsz — barátom, — mert azok az aláírások mind ál# nevek. — No, azt sem kedvtelésből kaparintották oda, hanem kény# szerűségből, mert a cenzúra — az iskolai törvény — »minden időre való tekintet nélkül« megtiltotta a magyar beszédet... mi mást tehettek volna! — Ez mind igaz, azonban ne a szavakkal játsszál, hanem azt mondd meg, hogy törtek#e hát a jövendő számára ezek a darabok szélesebb útat, vagy nem?! — Ha nemet mondanék, szégyenlenem kellene magamat — válaszoltam. Most már nem is mint könyveket látom magam előtt ezeket az ereklyéket, hanem mint Képzőtársaságot, melyben a darabok, a versek, a novellák, a nevettetők: maguk a tagok, az előadó, a szavaló, a felolvasó fiúk. — Egy kis mozgolódás, forgolódás, únott ásítások közepette ilyen című fejtegetések hallatszanak: »Az emlékezettehetség«, vagy »A most született ember«. Hirtelen megrántotta karomat egyik feltűnően elegáns »kép# zőköri társ«. — Ezt hallgasd meg, ami most következik! 53
