Református kollégium főiskolai ifjúsági képzőtársulatának jubíleumi évkönyve 1841-1941, Pápa, 1941

ki, hogy mint lehet a jövőről hangos ábrándokat költeni: az félreismeri a pillanatot, a könyveket is. Mozgalmunk, igaz, min# dig előre, a jövőbe nézett. Kiinduláspontja az volt, hogy szabad elhatározásunktól és választásunktól függ: milyen lesz államunk, társadalmunk. A történelem azonban a fejünkre nőtt, s együtt csinál az egész Európának jövendőt. Sokkal kevesebb lesz, amit választhatunk és sokkal több, amit készen kapunk. A hu# szadik századi magyar szellem a magyar élet eszményét állította fel; ennek az eszménynek most meg kell alkudnia kényszerek# kel. Ez nem azt jelenti, hogy értelmetlen és fölösleges. Sőt most érezzük csak, hogy milyen nagy kincs, amikor létünket, jelle# günket kell védeni bennük. Mert ha Európa természetük sza# bad érvényesülését nem is engedi meg többé a népeknek, azt, ami szívós és elpusztíthatatlan bennük, előbb#utóbb respektálni és használni fogja. A magyar ifjúságnak erre az új helyzetre kell berendezkednie s ezt nem úgy éri el, ha a mi álmainkat tovább növeszti, hanem ha egy mély szántással leikébe forgatja s egy új vetésnek csinál trágyát belőle. A munkát, a szenvedélyt, a ragaszkodást kell átvennie s ha mi a jövő felé éltünk, neki meg kell tanulnia a múltból élni; amit mi faként nyújtottunk az égre, nagy telében próbálja meg kőszénként használni. Olyan idők jönnek, amikor a szellem vagy elsorvad, vagy mélyre hú# zódik, rejtőzködik az életbe. Olvasd Tóth Árpádot és műveld több szeretettel a kertedet. Mormold Ady versét a Duna titkáról és tanulj szláv nyelveket. Dudorászd Kodályt és vezess lelke# sebben egy falusi dalárdát. Az önképzőkörnek ma az élet mé# lyebb hajszálcsövei felé kell vezetnie, ami a magyar szellem alkotásaiból lecsurog rá. Ne költőket és mozgalmazókat nevel# jen, hanená a nagy költők mozgalmával eltelt tanárokat, gazdákat, papokat, jegyzőket.

A kultúra a próféták, az úttörők magányától a mindennapi élet műhelyei és tűzhelyei felé árad. Az artézi kút vizének réz# cső kell, amelyen át fölfakadjon; aztán eljönnek a lajtok és edé# nyék, amelyek szétviszik a háztartások mindennapi italául. Ezt látjuk a huszadik század három magyar nemzedékében is. Az első azoké, akiknek a lelkében az eltemetett magyar és emberi mélység a legnagyobb sivárság közepén forrni, szökni, bugyogni kezdett. Ez volt az Adyk, Móricz Zsigmondok, Bartókok nem# zedéke. A második nemzedékben, a mienkben nem támadtak ekkora alkotók, de ez volt az, amely az ő elhagyott sugarukat

51