Református kollégium főiskolai ifjúsági képzőtársulatának jubíleumi évkönyve 1841-1941, Pápa, 1941

századforduló értékeihez. Meg kell térnie a régi kollégiumok önképzésének termő elvéhez: Isten szuverénitásához, Krisztus megváltó keresztjéhez, a Szentlélek közösségépítő erejéhez, mert csak így adhatjá oda magát bűnbánattal, így tisztulhat meg a vakságul omlott vérben s így válhatik a Lélek engedelmes és alázatos eszközévé. Ha a pápai Képzőtársaság a 100. esztendőt nem romantikus álmodozással akarja eltölteni, ezt a tanulságot kell meglátnia a saját múltja tükrében. Különben olyan vétket követ el, amit a biblia erősen megbélyegez. »Ha valaki az eke# szarvára veti kezét és visszatekint, nem méltó Isten országára.« Egy jubileum nem arravaló, hogy alkalmából régi jó világunkra visszatekintgessünk, hanem arra, hogy önmagunk elégtelen, vi# szent Isten nagyságos voltára megint rádöbbenjünk s ez által is mihamarabb helyreálljon közöttünk az egyetlen egészséges, sőt egyetlen lehetséges viszony: Uram, feladjuk magunkat, végv kezedbe bennünket és használj fel engedelmes eszközeidül.

Gergely bácsi.

Irta : Bódás János.

Paraszt, borbély és ezermester. Még sürög, pedig jó koros már, szánt, vet, heréi, (titkon) vadászik, s vasárnap tréfál, nyír, borotvál.

ízes kedve kifogyhatatlan.

Csapra üthetné a humort magában, s e kar cos világnak mérhetné, mint tokaji bort.

Sovány és szívós, mint a szíj: megaszalták nap és szelek.

Csak ín s izom. Ha felkötnék is, fogadok: nem fulladna meg.

44