Református kollégium főiskolai ifjúsági képzőtársulatának jubíleumi évkönyve 1841-1941, Pápa, 1941

Dőlnek a fák ropogva. Boglya, kéve, nyúl, madár, zörgő kóró menekül.

Vert hadként fut a határ.

S a fa állja a vihart, fejét büszkén emeli, mint a küzdő hős haja, lobognak levelei.

Jön a zúgó légiraj: bombái a mennykövek. Tombolva szórja, veti szét a nagyszemű jeget.

S a jegenye küzd, pedig fogy mögötte a sereg, ága csapkod, s görcsösen fogóznak a gyökerek.

Hősi harc ez, gyönyörű: az ég minden ereje harcra kelt... és állja ezt egymaga a jegenye.

Kemény, harcos dereka megtorpantja a szelet, s tépve bár, de győztesen áll a dúlt határ felett.

Csak az a harc, amikor minden gyáva menekül, állni hősen gúnyt, vihart, halálos vészt egyedül!

Sorsunk ez a jegenye, sorsunk volt és az marad: jegenyefa a magyar a viharzó ég alatt!