Református kollégium főiskolai ifjúsági képzőtársulatának jubíleumi évkönyve 1841-1941, Pápa, 1941
Vadlúd sikong az esti csöndben — Száll — száll az élet már fölöttem S hogy belehulljak, egyre vár Opár, opár, sötét opár ... Hiába vár: csúf mélye nem kap el, Valami ittbenn dalra kel: Túl sírokon magasba láss! Minden dalom: föltámadás, Halálmezőkön méla, sóvár, Utolsó darukrúggatás. Opár! Opár! Magyar opár! Kákics, Baranyáim. A Képzőtársaság jelene. Irta : Komjáthy Áladár. Első jegyzőkönyvünk első lapjain ezt olvassuk: »Tarczy Lajos elnök úr ülést megnyitó beszédében gyönyörű hasonlatok# ban mutogató, hogy a kezdet mindig mily kicsi, s a következés mily nagy lehet. Kitartás és elszánt akarat amunkárta s a társaság reménye teljesülend, mert Istenre hivatkozom — úgymond ő —: az okos remény meg nem szégyenít.« Istenre hivatkoztak az indulásnál, s most, mikor a századik év munkájáról kell beszámolnom, az Istenre hivatkozom én is, Aki vezetett és megtartott minket, eddig a napig minden mun# kánkban. Ez évben igyekeztünk úgy felhasználni Képzőtársaságunkat, hogy rajta keresztül a mai magyar élet folyjon lelkűnkbe. Fő gondolat volt munkánkban: lásd meg azt, hogy melletted szintén egy szenvedő magyar ember áll, lélekben légy erősebb és biza# kodóbb s jó erősen fogd meg magyar testvéred kezét. Ehhez pedig munkamódszerünk úgy alakult, hogy vizsgáljuk meg a multat minden ízében s ami jó és korszerű, azt tovább építsük, ami pedig korunk új kívánalmainak nem felel meg, ahelyett valami jobbat és korszerűbbet adjunk. Ezt a munkát az egyéni beszélgetéseken kívül hivatalosan az idén rendezett 21 választ# 31
