Református kollégium főiskolai ifjúsági képzőtársulatának jubíleumi évkönyve 1841-1941, Pápa, 1941

énekeltük Bartókkal és sejtettük, hogy a dallam szomorúságában Keleteurópa lelke búsul. A dallamok a mi hangulatunkat, vá* gyainkat és céljainkat fejezték ki. Mi, a magyar vidék jórészt népi fiai hitetlenkedve hallottuk, hogy e zenét középosztályunk hidegen és ellenszenvesen fogadta, dallamtalannak és idegennek kiáltotta ki. Ami sok felnőttnek csak ízlésbeli probléma volt, számunkra egyszerre program, hitvallás és útmutatás lett.

De azért nem voltunk türelmetlenek. Bartók és Kodály művei mellett, kitűnő zenészeink tolmácsolásában igaz gyönyörű* séggel hallgattuk Mozart, Bach és Beethoven zenéjét is, mert hittük, hogy a legnagyobbak mindnyájunkhoz szólnak.

Az irodalomban még ekkor is kísértett az Adv*kérdés. Mi mégis arra vállalkoztunk, hogy az Ady*nemzedék nagy lírikusa, Tóth Árpád szellemének áldozzunk. Tudtuk, hogy a tiszta líra és szép magyarság e nagy apostolához nekünk közünk van. A debreceni kálvinista diákot, a modem Csokonait láttuk őbenne és lírájában a debreceni fűvészkertek, a paraszti zsálya és bazsa* likom felhorzsolt illatát éreztük. A Képzőtársaság ünnepélyén bemutattuk a költő szenvedő emberi arcát és költészetét. Emlék* szem, akkoriban ifjúságunk vidámságát édes mélabúval aranyozta be a költészet. Voltunk néhányan, kik baráti séta közben, az Öreghegy alatt vagy a Bakonyér mellett Tóth Árpád versein és műfordításain merengtünk. A költő szelíd elégiái elvarázsoltak bennünket s az ünnepélyen egyik társunk a mi lelkűnkből szólt,, mikor versében Tóth Árpád szellemét idézte:

»Egy mélahangú költő járt eszembe,

Kit már bezártak »égi balkonok«

És most a csillagok közül üzenve »Csillagareménytelenség« halk*konok Beszédét küldi, mintha búja zengne,

S úgy vettem észre, néma dalt fonok.

Az ótornyon is felneszeit az árkád S megnyílt előttem, költőm, néma zárkád.«

Irodalmunk problémái rendkívül érdekeltek bennünket. Ku* tattuk a nehezebben megközelíthető írók titkát. Egyik társunk Kemény Zsigmond megismerése felé igyekezett elvezetni ben* nünket, másik a Falu jegyzőjét tárta elénk, harmadik az Ember tragédiáját. A századvég elsikkadt íróit és költőit kutattuk, Ady és a Nyugat elődeit, az új Magyarország igéinek első meghir* detőit.

27