Református kollégium főiskolai ifjúsági képzőtársulatának jubíleumi évkönyve 1841-1941, Pápa, 1941

társaság sem értette meg. Egészen különös korszak volt ez. A magyar lélek mélyén akkor ment végbe az egyik legmélyebb belső forradalom és önmagára ébredése. Ady Endrét csak a zsidó származású fiúk hitték, hogy értik. Mi akkor még nem értettük. Egyskét társunk volt csak, aki az új idők új dalait hamarabb megértette, mint mi, akik a népisnemzeti iránynak vols tunk a hitvallói.

Mi a pápai Képző társaság nagy ajándéka az egész magyar társadalom és a magyar lélek számára? Azt hiszem az, hogy a legnehezebb korszakban, a serdülő korban áll segítségére a diákembernek. A diák alapjábanvéve fájdalmas, kínos, gyötrels mes munkában van, mert keresi önmagát és nem találja. Abban segített nekünk a Képzőtársaság, hogy megtaláljuk önmagunk kát, ezt a rejtett, titkos embert, aki vagyok, akit nem ismerek; pedig abban áll az egész élet értelme, hogy az életem rendeltetés sét és küldetését felismerjem. Erre volt nagyszerű gyakorlótér a Képzőtársaság. Olyan korszak ez, amikor mindegy, akármit csinál, csak csináljon valamit az ember, csak vesse neki magát a könyvtárnak, a folyóiratoknak vagy a rajznak, festésnek, zenés nek, a fizikának vagy kémiának vagy népismeretnek. Az az állapot ez, amikor a gubóból kibontakozik a lepke, amikor a tojás héját feltöri a kiscsirke. Jaj, ha nem tudja feltörni, mert belezápul önmaga zárt börtönébe.

Akkor azt hittük, megtaláltuk önmagunkat, pedig a Képzős társaság csak arra készített el bennünket, hogy ott keressük önmagunkat, Akinél egyedül találhatja meg magát az ember. A Képzőtársaság Petőfisjókai vonalán útkészítés az élet egyets len Ura, Királya felé: a Jézus Krisztus felé.

Harminc esztendő múlva ezt üzeni nektek, mai pápai és mins denkori pápai diákoknak, — a Képzőtársaság egykori elnöke: az ember önmagát csak Jézus Krisztusban találja meg. A más gyár ember is csak Jézus Krisztusban találhatja meg önmagát. Öt érdemes aztán egész szívvel, egész elmével, teljes akarattal szolgálni. Ö érette érdemes odaadni mindent, amit a pápai Kollégiumban és Képzőtársaságban kaptunk, mert benne minden megszentelődik.

Őrizzétek a Képzőtársaságnak ezt a múltját és ihletését. Szegény diákok nagy álmai születnek itt. Üj nemzedékek elé harsányan, vígan hangozzék mindenkor a Képzőtársaságnak his vogató kürtje!

22