Református kollégium főiskolai ifjúsági képzőtársulatának jubíleumi évkönyve 1841-1941, Pápa, 1941

apám Thaly, Bocsor, Kerkápoly: e dacos, kemény magyarok, s Petőfi, Jókai, e fényes, kiolthatatlan csillagok!

Csillagoktól fogant diák vagyok, s vagyunk mindannyian, itt fürödtünk csillag*apáink tündöklő sugaraiban.

Száz éve gyűjti fényüket már eggyé a Képzőtársaság, titkos műhelyként, szent kohóként, hol eggyé forr minden diák,

eggyé forr és együtt megyen ezer úton, de egyfelé, mintha e város csillagfényű lelkek seregét öntené

rá a magyar városok, falvak, síkok, dombok vidékire, hogy tiszta magyar élet és hit teremtő erejét vigye,

vigye szét szóval, dallal, tettel, készítve szebb s jobb Holnapot. — Csillag*fiák: mi, pápai diákok, derítsük fel ez éjszínű világot, ragyogjunk hát, miként a csillagok!