Református kollégium főiskolai ifjúsági képzőtársulatának jubíleumi évkönyve 1841-1941, Pápa, 1941

Ez a nyolc lelkes ifjú már 1803*ban helyesen látta meg az önképzés lényegét, amikor önmagukat kiművelve a magyar nép· felemelését tűzték ki célul:

»Akkor boldog a’ Haza ha Békességes kebelébe Sok poétát szülsz valaha —

Valaha!! Nemzeti Phébe! .

Mindenbe kifinomodik A’ Nép ’s fel kel valahára Az álomból edgy második Orfeus édes lantjára.

Orfeus kell; ki a karddal F.lhírült hadi Szerentse Fiát a’ Magyart magyar dal Által tudni is serkentse.

Magyar Orfeus kell; kit ha Lant mellett danol édesen Az edgyügyii szívű Szítha köznemzet is megérthessen.«

így énekelt a névtelen pápai diák 1803*ban a magyar népnek költészet és műveltség által volt felemeléséről és így álmodta meg a magyar Orfeus, Petőfi megjelenését.

A magyar Orfeus, Petőfi, 40 évig váratott még magára, amíg Pápára érkezett. A Képzőtársaság akkor lépett második évébe. Ez a Képzőtársaság minden tekintetben a kor színvonalán állt. Komoly felfogását visszatükrözi az 1842*i pályatétel címe: »Adassanak elő a nemzetek, s egyes polgároknak kötelességei a nemzeti nyelv iránt, s e kötelességek teljesítésének, elmulaszt tásának eredményei a nemzetre nézve«. A megalakult Képzőtár* saság széleskörű levelezést folytatott a soproni, pozsonyi, székes* fehérvári, eperjesi, debreceni, pataki, pesti középiskolák és egye* temek önképzőkörével. Természetes, hogy ilyen korszerű Képző* társaságba örömmel lépett be Petőfi, akkor még Petrovics Sán* dór is és mindjárt az első órán szerepelt három versével. Jókai és Kerkapoly hasonló buzgósággal dolgozott az egyesületben.

Petőfit itt elért sikerei ösztönözték arra, hogy a »Borozó« c. versével az ország színe elé lépjen. Minden hatásért, amit itt kapott Petőfi — úgylátszik — hálás volt, mert 1842*ben ezt