Református kollégium főiskolai ifjúsági képzőtársulatának jubíleumi évkönyve 1841-1941, Pápa, 1941

A gazdag ifjú — mint látjuk — elméne búsan. Kereső lélek volt, de azt már nem bírta elhinni, hogy úgy lesz igazán gaz# dag, ha a rászorulók szolgálatára fordítja, tehát Krisztus szol# gálatába állítja gazdagságát. Nem hitte, hogy csakugyan több az, amit Krisztus őneki ígér, mint amennyit ő egész vagyonával má# soknak adhat. Elment, elégedetlen lélekkel, — talán egy olyan mesterhez, aki kevesebbet kívánt, de többet ígért. Ilyen »mes# terek« mindenkor várnak az elégedetlen ifjakra. Ilyet biztosan talált a gazdag ifjú is akárhányat, csak egy valamit nem talált meg, azt amit éppen keresett: a lélek békességét, az életet. Jézus már első tekintetre megkedvelé őt, de még ez sem menthette meg attól, hogy az Isten gyermekeinek nagy közössége és az örökké# valóság számára egyaránt elvesszen. Most mi ezzel a gazdag ifjú# val együtt járultunk a Mester elé. Az a kérdés, vele együtt tá# vozunk#é most, vagy pedig éppen az ő történetéből egyszerre meglátjuk, hogy önképzésünk a saját lelkünk és a közösség szem# pontjából aszerint válik gyümölcsözővé vagy menthetetlenül meddővé, életkeltővé vagy halálthozóvá, hogy az Életnek Ura irányító szerepet nyer#é benne vagy nem? Hiszünk#é ígéretében, hogy ha törekvéseinkkel és sikereinkkel együtt átengedjük ma# gunkat neki, ő csakugyan meggazdagít minket és életünket ál# dássá változtatja?

De hogy ez az ifjúság a gazdag ifjú módján dönt#é vagy máskép, terméketlen vagy termékeny módon képzi#é magát, az nemcsak az ifjúság ügye, hanem mindnyájunké, kiváltképen pedig azoké, akikre ennek az ifjúságnak a nevelését bízták. Mi ezt a döntést minden szavunkkal, egész magatartásunkkal, akarva# akaratlan, ilyen vagy amolyan irányban befolyásoljuk. Hozzánk tanítókhoz is van a szentleckének egy külön üzenete. Figyeljük csak meg Jézust: amikor a gazdag ifjú ő elébe térdel és Jó Mes# temek szólítja, ő menten elfordítja magáról az ifjú tekintetét és a Mennyei Atya felé irányítja.

Vájjon ez a nevelői mozzanat ott van#é és észrevehetően érvényesüké a mi iskolai forgolódásunkban, bármely tárgynak vagyunk is a tanítója? Vagy mi csak a magunk nagyon is emberi nézeteit hangoztatjuk, hallatlan biztossággal? A magunk idői, tehát nagyon is múló értékű tudományos és politikai meggyőző# eléseit adjuk át az ifjúságnak és semmi mást? Egy valaki volt, mióta a világ világ, akinek joga lett volna így tanítani, de az is

9