Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1941

I. Lic. theol. Rácz Kálmán. Önéletrajz

— 7 — homályosítjuk el azt a tükröt, mely az élet igazi értelmét és szépségét ra* gyogtatja, a megtorpanásunkkal, a kényelemszeretetünkkel, azzal a balga felfogásunkkal, hogy a földi javak és örömök munka nélküli élvezete az igazi élet. Nézzétek, a mai világ kemény vihara gyorsan sodorja el az ilyen életfelfogásra épített gyarló emberi életeket, és nézzétek, álmélkodva néz* zétek, mint íajll a hűséges munkás, az odaadó, önfeláldozó, meg nem torpanó és mindig vigyázó szolgálat embere a nélkülözések, nyomorúságok, meg* próbáitatások halált osztogató félelemetes villámcsapásai között is, mint a rendíthetetlen kőszikla. A mai világ nagy bizonytalanságában alig tudok elképzelni nagyobb biztonságot, mintha fejemet az én Uram előtt aláza* tosan meghajtva, célegyenest haladok a reám bízott munka, szolgálat, hi* vatás útján, az életem gondjait, bajait pedig rábízom Arra, aki engem a szolgálatra elhívott; nekem nincs más feladatom, minthogy vigyázzak, a derekam legyen állandóan felövezve, a szövétnekem meggyújtva, hogy bár* mikor jő az én Uram, engem munkába találjon; a zúgó vihar nem bánt, nem rémít, mert aki engem munkába, szolgálatba beállított, az vigyáz fe* lettem, az vezet, »Ö vezérel hűn engemet« és nem lehet életemben olyan változás, még a halál sem, mely ne Őhozzá, ne az igazi boldogsághoz vinne közelebb! Gy. H. Gy.l Az Istennek való szolgálatban hűséges, a munkában fá* radhatatlan, s Isten oltalmában boldog munkás beszélő bizonysága volt e koporsóban nyugvó, immár csak néhai lie. Rácz Kálmán 74 évet élt ke* resztyén testvérünk élete. Tanuló korában fáradhatatlan szorgalommal gyűjti a lelki kincseket, külföld itanulmájiy útján hűséges kitartása tudó* mányos fokozattal ékesíti. Tanulmányai végeztével Isten országának mun* kása lesz, vállalja és végezi a legnehezebb, de leggyönyörűségesebb mun* kát, a vallástanir, a vallásos nevelő lelkeket formáló munkáját. A volt ta* nítvány mélységes meghatottságával és hálás szeretetével teszek bizonysá* got arról, hogy elhúnyt keresztyén társunk, mint tanár mind a vallásórán, mind az általa alapított Konfirmált Ifjak Egyesületében rávezette lelkűn* ket a hitnek még a viharban, földrengésben is ég felé vezető útjára, mint nevelő pedig életének példájával ragyogtatta előttünk, mint kell a földi élet, a földi hivatás útján hűséggel és. becsülettel megállani. Óráit mindig pontosan megtartotta, azokra mindig lelkiismeretesen felkészülve jött el. Ez a hivatásszeretet, ez a hűséges kötelességteljesítés minden szónál hatal* masabb erővel véste bele szívünkbe az Ür figyelmeztetését: »Legyenek a ti derekaitok felövezve és szövétnekeitek meggyújtva!« Mint a rendszeres theologia és egyháztörténet theologiai magántanára gyakorlati és tudományos irodalmi működésével is hathatósan és eredmé* nyesen vitte előre egyházunk szent ügyét. Tudományos felkészültségét, munkaszeretetét kívülről is megbecsülték, értékelték, méltányolták, több bizottságnak, egyesületnek tagjává, elnökévé választották, hol országos vi* szonylatban értékesíthette lelki kincseit. Pápai gimnáziumunkban 31 éven