Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1940

— 8 — IV. Jelentés az 1940—41. tanévről. Az cvzáró ünnepélyen felolvasta Dr. Tóth Lajos föisk. igazgató. Egy iskolai év munkájájnak lezárására s a nyári szünetre távozásunk előtt egymástól búcsúzásra jöttünk össze ez alkalommal. Csak egy pár óra van még hátra és bezárulnak mögöttünk az Alma Mater kapui, hogy oda, hol most meg eleven élet és nyüzsgés lakozik, egy időre a csend és magány költözzék be. Mielőtt azonban elválnánk egymástól és baráti kézszorításra nyújtanánk kezünket, vonultassuk el szemeink előtt e tovatűnő esztendő főbb eseményeit és vonjuk le azok drága tanulságait. Nehéz és gondteljes napok között indultunk neki ez esztendei nevelő munkánknak, reménykedve, hogy ennek folyamán majd csak felsüt reánk a békesség napja és íme már a búcsúzásra jöttünk, de még mindig terhes fellegek tornyosulnak az emberiség egén, melyekből nem tudni, mikor és hol s milyen megpróbáltatások szakadhatnak ránk. Lehet azonban bármily sötét és reménytelen felettünk az ég, ez esztendő drága megtapasztalásaival és (meglátásaival most is tanít és biztat bennünket, hogy az TJr, aki kegyel* mével eddig is velünk volt, velünk marad ezután is és ha ö van velünk, kicsoda ellenünk. Ez év tanításai is meggyőzően hirdetik nekünk, hogy csak az XJrnak nagy kegyelme, hogy még nincsen végünk. Kicsoda hitte vagy gondolta volna, hogy a kincses Kolozsvár, és a szolgaság kenyerét fogyasztó székely véreink után vágyakozó reménységeink, oly hamar valóra válhatnak, vagy hogy az aranykalásztól ringó bácskai rónák olyan szem* pillantás alatt visszatérhetnek. Ö kezében hordja jelenünket és abban tudva jövőnket is, reménységünk és bizodalmunk hát ezután is egyedül Benne van! Ezzel a bízó hittel és lélekkel indultunk neki ez esztendőben is mun# kánknak. Tőle kértük és vártuk a kegyelmes segítséget most is munkánk megkezdése előtt. A tanév megnyitása a gimnáziumban szeptember 8*án volt, mikor az ifjúság a templomból kijőve a kollégium dísztermében gyü=* lekezett össze, hol Ólé Sándor főiskolai gondnok intézett buzdító beszéd det hozzájuk! s tőliík a nagy idők követelte hűséges és lelkiismeretes kö* telességteljesítés végzését kérte. A theol. akadémián a tanév megnyitása szeptember 17*én ment végbe, mikor dr. Török István theol. tanár istene tiszteleti szolgálata után az igazgató A próféták hatása a zsoltárköltészetre címen tanévnyitó értekezést olvasott fel. Az akadémia hallgatóihoz ekkor is Ölé Sándor főiskolai gondnok szólott és beszédében a Krisztusban való élet fontosságára és szépségére hívta fel az ifjúság figyelmét. S majd ezek után megindult kollégiumunk minden részében a munka. De még az első lépéseket sem tettük meg, már is olv örömmel ajándékom