Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1940

X. Főiskolai intézmények

- 113 kérdéséről. A sorozatból azonban csak egy előadás lett a rossz közieke* dési viszonyok miatt, amelyen dr. Merétey Sándor főorvos beszélt arról, hogy milyen komolyan kell már az iskolában készülni az orvosi pályára. A gyűléseinken résztvevők átlagos száma ötven és nyolcvan körül moz* gott, de volt olyan gyűlésünk is, ahol 230*nál is többen voltunk. Képzőtársaságunk a mostani látásunk szerint sok változáson ment át ebben az évben. És ez a változás, ami tulajdonképen korváltás, gyűléseinken nagyon gyakran élénk és komoly viták előidézője volt. Gyakran vitáztunk gyűléseinken. Hiszen ütközőpont volt állandóan, mert újra meg újra hallottuk a kérdést: »Vájjon a népi gondolat szolgálatába kellje állítani, vagy pedig arra való, hogy általános és színtelen műveltségre neveljen bennünket?« S mi csak azt tudtuk, hogy mindegyikünk drága öröksége. Arról azután igazán nem tehettünk, hogy mint 100 éven keresztül mindig meghallotta az idő és a helyzet diktálta aktuális parancsokat, most is azt tette és belopta magába az új magyar szellemet, hogy azután kiadja azt né* künk, hogy »mi egyesek kincse volt, ezrek kincse legyen«. így alakul las* san4assan szeretett egyesületünk a rendes gyűléseinken azért, hogy a 100. év fordulópontjánál folytathassa azt az utat, amely hitünk szerint a 200., 300. és a többi száz év felé vezet. Ezt az utat legjobban az ősi Alma Mater folyosóján kiakasztott tárló szekrényünk mutatta talán legjobban. Ez a tárló állandóan mozgásban tartotta tagjainkat. Hol egy*egy felhívás az ifjúsági elnökünk által vezetett finn nyelvű tanfolyamra, hol egy újonnan beszerzett könyv címe, hol egy új pályatétel, hol egy rólunk, vagy egy időszerű kérdésről írt újságcikk, hol egy Finnországból a képzőtársaság tagjaihoz intézett levél, hol pedig valami más mutatta az irányt: erre gyertek, erre vezetlek benneteket, bízza* tok, bíztató jelei vannak a jövendőnek. Ebben a bizakodó hitünkben erő* sített meg bennünket öreg diákjaink fokozódó érdeklődése is képzőtársa* ságunk iránt, akik ez évben újra tényekkel is igazolták a társasághoz való ragaszkodásukat. Most köszönjük meg nekik a feddő és dorgáló szavakat, a biztató és kitartásra intő leveleket és a hozzánk juttatott adományokat. Hálás szívvel vettük Püspök urunk 30, dr. Balogh Jenő egyházkerületi főgondnok 30, dr. Lázár Andor igazságügyminiszter 100, dr. Edelényi Szabó Gyula, dr. Merétey Sándor főorvosok és dr. Dávid László, a nem* zeti bank tisztviselője 10—10 P*s, továbbá a jubileumi emlékünnepélyünkre dr. Balogh Jenő ehker. főgondnok 10, dr. Zsindely Ferenc államtitkár 100, dr. Lázár Ferenc,a budapesti közjegyzői kamara elnöke 50, dr. Merétey Sándor főorvos 10, Győry Sándor ref. lelkész 2 P adományát. Ezenkívül megajándékozta könyvtárunkat dr. Zsindely Ferenc Isten szabad ege alatt című munkájának egy dedikált példányával és Horváth Máté bankigazgató a Harc a levegőért című könyvsorozattal, mindezeket, valamint a kisebb, itt fel nem sorolható adományokat hálás szívvel kö* sz önjük. « * * a