Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1939

V. Jelentés az 1939—40. tanévről. Az évzáró ünnepélyen felolvasta dr. Tóth Lajos főisk. igazgató

- 23 akadémiánkra és ott május 3*án tartalmas előadásban ismertette a szö* vetkezetek jelentőségét gazdasági életünkben s pzok ügyének felkarolását ajánlotta ifjúságunknak. De barátaink nemcsak látogatásukkal mutatták meg irántunk való érdeklődésüket, hanem adományaikkal, könyv és pénzbeli segítségükkel is kimutatták, hogy értékelik azt a munkát, amelyet kollégiumunk végez. Külföldi barátaink közül ez évben is az Amerikai Egyesült Presbiteriánus Egyház jelentős anyagi segítséget küldött theol. hallgatóink könyv és egyéb segélyezésére. Tillinghast R. C. newyorki jóakarónk több értékes könyv* vei ajándékozta meg könyvtárunkat, Welti Henrikné Baselből pedig német könyvekkel gazdagította ugyanazt. E külföldi jóakaróink meglett hosszú sorát sorolhatnám fel a hazai barátainknak, akik értékes könyv vagy egyéb adományaikkal segítette,k bennünket, vagy akik pénzsegélyt küldtek. Ezek* ről azonban személyenként ejz alkalommal £z idő rövidsége miatt nem emlékezem meg, róluk majd Évkönyvünk ^megfelelő helyein bővebben számolunk be, most csak arra jkérem mindazokat, akik jóindulattal voltak irányunkban eddig, hogy őrizzék meg ezután is azt, s mi intézetünk ha* gyományainak hűséges megőrzése; és munkánk lelkiismeretes teljesítése által igyekszünk erre a jövőben is méltók lenni. Egy jótevőnkről azonban mégis nyomatékosan meg kell emlékeznünk, a dunántúli református egy* házkerület gyülekezeteiről, amelyek nagy megértéssel, őseik hagyományai,* hoz ragaszkodó hűséggel hordozzák szivükön Alma Materünk ügyét. Fo* gadják e helyről is a leghálásabb köszönetünket, mi a magunk részéről, a legodaadóbb munkát és hűséget fogadunk, hogy semmiben méltatlan* nak ne találtassunk. Köszönjük főtiszteletű Püspök úrnak, az egyház* kerületi Főgondnok úrnak, a főiskolai gondnok uraknak és mindazoknak, akiket illet, megértő szeretetét és munkánkat értékelő segítségét, s kérjükj továbbra is eddigi atyafiságos támogatásukat és jóindulatukat. Ezekben foglalhatom össze nagy vonásokban ez esztendei munkál* kodásunkat. Mi tudjuk, hogy ennek sok fogyatkozása van, de hűséggel és: teljes igyekezettel iparkodtunk a ránkbizottaknak jnegfelelni. S tudjuk azt is, hogy ha valami eredményt sikerült elérnünk, azért nem minket illet a dicséret, hanem Azt, akitől egyedül jöhet minden áldás és eredmény, az örökkévaló Istent, kinek nevére szálljon dicséret és dicsőség és Akitől egyedül várjuk és kérjük ezután is a segítséget 1