Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1939

V. Jelentés az 1939—40. tanévről. Az évzáró ünnepélyen felolvasta dr. Tóth Lajos főisk. igazgató

— 17 — e helyről is ez új tagozat tanuló ifjúságát és kivánjuk, hogy alapos felké* szültségükkel minél előbb éreztessék jótékony hatásukat hazánk új alapokra berendezkedő gazdasági életében. Szeretettel köszöntjük e tagozatban dol* gozó tanártársainkat, közöttük az évben (alkalmazott Kiss László kereske* delmi iskolai szaktanárt s életére és munkájára az Isten gazdag áldását kérem. De ugyanilyen meleg szeretettel köszöntöm azokat a fiatal kartársai kat is, akik ez esztendőben telőször helyezkedtek bele intézetünk nevelő munkájába és igyekeztek azt minél eredményesebbé tenni; Csipő Lajos, Ördögh László és Parragh László kartársakat. Kívánom, hogy érezzék jól magukat közöttünk, és Isten tegye minél áldottabbá itteni munkálkodásukat. Itt köszöntöm a theol. akadémián a mult esztendőben helyettesként, de a folyó iskolai évtől kezdve rendes tanárként megválasztott dr. Benedek Sándor kartársat is, aki már eddig is megmutatta, hogy áldott munkát végző munkása lesz intézetünk nevelő munkájának. Érezze magát ezután is közöt* tünk jól és az Úr jáldása kísérje minden nevelő és oktató tevékenységét. De fájdalmas veszteségektől sem kíméltetett meg intézetünk ez esz* tendőben. November l*én elhunyt főiskolánk inagynevű világi gondnoka, pusztaszentgyörgyi és tetétleni dr. Darányi Kálmán. Az a tizenhét esztendő, amely idő alatt egyházkerületi nevelőintézeteink (élén állott, megmutatta, hogy országos elfoglaltságai mellett is mindig talált időt arra, hogy intéz* menyeink ügyét meleg szeretettel szívén viselje és mindig a legnagyobb megbecsüléssel és odaadással támogatta a ;magyar kultúra lelkes nevelő munkásait. Főiskolánk fájdalmas részvéttel helyezett koszorút sirjára és Egyházunk és hazánk e hű fiának emlékét kegyelettel őrizzük. — Másik értékes veszteségünk volt Sörös Béla dunáninneni református püspök, a losonci theologiai szeminárium igazgatójának halála. Kapcsolata az utóbbi években rajta kívül e^ő okokból jnem lehetett olyan közvetlen intézetünk* kel, mint szerette volna, de egy volt mindig mivelünk abban a nevek') munkában, melyre a körülmények őt rákényszerítették. A felvidéki magyar református lelkészi utánpótlásról való gondoskodás végett egyházáért és fajtájáért izzó szeretete létrehívta, mintegy kollégiumunk patrikulájaként a losonci lelkészképző szemináriumot s annak ezer gondját az egész idő alatt hősiesen, szinte egyedül hordozta, (mignem a célhoz közel jutva, mint népének vezetője omlott össze az igéret földjének határán, a szabad felvidék felszabadulásának kevesek által hőbben óhajtott és jobban átér* zett boldog idején. Az Úr áldását kérjük e helyről is hű munkása elhunyt poraira. Főiskolánk nevelő munkásainak két másik értékes tagjától is búcsút veszek ez alkalommal, László Géza és dr. Horváth Endre gimn. tanárok* tói. Az előbbi a rokoni szeretet szálaitól vonzva a délibábos Nagy Alföld kálvinista központjába, Debrecenbe távozott körünkből, ^ másikat pedig egyházkerületünk közgyűlésének bizalma a főiskolánk egyik tagozatának, a leányliceumnak és tanítónőképző*intézetnek élére (állította. Kivánjuk, 2