Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1938

IV. Visszapillantás az 1938—39. tanévre. Az évzáró ünnepélyen felolvasta Dr. Tóth Lajos főisk. igazgató

— 15 — Szabó Sándor kollégiumi éneks és zenetanár által október 18sán sikerült számokból összeállított hegedüestje, valamint a zongoraalap javára április 30sán ugyancsak általa megrendezett egyházzenei hangverseny, melyen a művészi élvezetet nyújtó zenes és énekszámok után Árokháty Béla budas pesti vallástanár Kálvin 1539=ben megjelent énekeskönyv év öl tartott értés kes előadást. De nemcsak az intézet keretén belül mutatkozó nevelő tényezőket használta fel tanárikarunk az ifjúság nevelésére, élt a nemzetünk életében, a jelenben mutatkozó alkalmakkal is. Midőn Istenünk végtelen kegyelme a mult év őszén a jobb jövő pirkadását kezdte sejtetni magyar népünks kel, aggódó szívvel és imádságos lélekkel kisértük figyelemmel a kiils és belpolitikai élet minden megmozdulását. Az 1938 november 2sika kitös rülhetetlenül vésődött be minden igaz magyar ember lelkébe, mert ez a nap egy millió magyar testvérünknek tette lehetővé csonkahazánkba való visszatérését. E napon együtt örültünk az örülőkkel, örömünknek és Isten iránti hálánknak a pápai országzászló elé felvonulásunkkal s ott a Himnusz és Szózat eléneklésével adtunk kifejezést. Majd pedig mikor a Magyar Rádió Társaság Magyarország kormányzójának hadserege élén előbb Komáromba, majd Kassára való bevonulását közvetítette, az aether hullámain keresztül kapcsolódtunk bele mi is az egész magyar nemzet nagy örömébe, amely alkalommal e nap jelentőségét ifjúságunk előtt intézetünk tanárai méltatták kellőképen. A nagy nemzeti örvendezés mellett közvetlen öröm is ért bennünket. Fenntartó dunántúli egyházkerületünk, mely 1919sben tőle erőszakkal eis szakítva, két egyházmegyéjét, a komáromi és barsi egyházmegyéket veszís tette el, most majdnem teljes egészében visszakapta azokat. S ennek kollés giumunknál is hamar mutatkozott kedvező hatása. Az eddig kényszer által létrehívott losonci lelkészképző szeminárium, mely a húsz esztendős idegen járom alatt olyan híven és önfeláldozóan teljesítette nemes hivas tását, felvidéki református gyülekezeteink legnagyobb része visszakerül* vén azokhoz az egyházkerületekhez, melyhez húsz év előtt tartoztak, bes töltöttnek látta hivatását, hallgatóit elbocsátotta hajdani egyházkerületeik theol. akadémiáira, hogy ott folytassák ezután tanulmányaikat. így került ez örvendetes esemény folytán theol. akadémiánkra is a nevezett lelkészs képző szemináriumból 15 hallgató. Theol. akadémiánk tanárikara az egész ifjúsággal együtt meleg szeretettel és megértő gondoskodással fogadta őket, segítette elő itteni elhelyezkedésüket és tanulmányaiknak tovább folytatását. Szeretettel köszöntöm őket ez alkalommal is és itteni tanuk mányaikra is, egész életükre az Isten gazdag áldását kérem. Tanárikarunk nevelői célzattal rendezte meg azt a testvéri összeölels kezést is, amelyen a kollégium minden tagozatának bekapcsolódásával több mint 900 tanulóból álló filléres vonattal június hó lOsén RévsKomás romba ment, hogy ott tartsa meg ez esztendőben a mult évben bevezetett