Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1938

III. A kereskedelmi középiskola. Irta és a május 6.-án tartott szülői értekezleten felolvasta Rab István gimn. tanár

— 12 — dés. Rá kell eszmélnie a magyar ifjúságnak, hogy egy hosszú és kemény munkával, küzdelmekkel teli diákpálya végén más vágya is lehet egy életrevaló, tetterős magyar ifjúnak, mint évekig várakozni egy havi 80— 100 pengős nyugdíjas állás elnyerésére és ha ez az álom ugyan valóra válik, ismét hosszú éveken keresztül tengődni s végül felemelkedni a csúcspontig: havi 300 P fizetésig s ebből — ne mondjunk többet, csak egy 4—5 tagú családot életnívón tartani. Rá kell eszmélnie, hogy egy kis bátorsággal, rugalmassággal, kitartással olyan független életteret te* remthet magának, mely vagyont, tekintélyt és hatalmat biztosíthat számára. Arra a kérdésre pedig, hogy megvan*e a magyarságban a képesség és hajlékonyság arra, hogy az ázsiai halastavak álompartjairól egy olyan életsíkra lendüljön át, ahol az élettel birokra kell kelnie és »birkózva győznie«, csak igennel felelhetünk. Mert ha a népek között vannak isten* adta tehetséggel megáldott nemzetek, akkor ezt magunkra minden kér* kedés nélkül vonatkoztathatjuk. Bizonyság rá, hogy ez a kicsiny nép irodalomban, művészetben, a sport legkülönbözőbb ágaiban, katonai eré* nyeinkről nem is szólva, európai szinten áll. És ki meri állítani, hogy az élet szabad versenyében, közelebbről a kereskedelem életterén tehet* ségtelenül és tehetetlenül fog állani a többi nép között? Tehetségért nem megyünk a szomszédbal Ismerek pápai gazdaembereket, akik állatkivi* tellel foglalkoznak. A tavasszal vágtak bele, egy pénzintézet anyagi támo* gatásával. És öröm hallani és látni a beleélésnek azt a könnyedségét, a beletanulásnak azt a gyorsaságát, a rávalóságnak azt az ernyedetlenségét, a rezsiköltségekkel való fillérező takarékoskodást, mellyel munkájukat végzik és azt a szép sikert, mely fáradozásukat jutalmazza. És ennek a két szakiskolázatlan gazdának a példája talán elszigetelt jelenség? Nem kell az egész magyarságnak kereskednie, de egészen bizonyos, hogy a magyar őstehetség televényföldjéből ki lehet és ki is kell termelni a jö* vendő Magyarország kereskedőosztályát. Népünk bővében kinálja ehhez a nyersanyagot, a falva,knak azokban a dolgos, szivós, sokszor fukar* ságig takarékos magyarjaiban, akiknek vagyongyüjtő ösztönét részint he* lyes irányba terelni, részint szaktudással felfegyverezni az iskolázás feladata. A vallásos és nemzeti nevelés és az általános emberi műveltség köz* lése mellett ezeknek a szakismereteknek a megadása lesz a felállítandó kereskedelmi középiskolák feladata. És rajtuk keresztül kell megoldódnia, legalább részben, a nyugdíjas állások után törtető magyar ifjúság lét* kérdésének is. És éppen ez utóbbi okból a Főiskola vezetősége és tanári* kara nyomatékosan kéri a szülőket, hogy ezt a kérdést gyermekeik jö* vője érdekében vegyék nagyon komolyan fontolóra. Kik hajlamot és erőt éreznek magukban, ne féljenek kievezni a szabad vizekre és ilyen érte* lemben legyen jelszavuk: tengerre magyar!