Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1937

III. A háromszázéves „Értekezés". A theol. akad. évnyitó ünnepélyen felolvasta Dr. Trócsányi Dezső főisk. igazgató

— 11 — E szerint a könyvekben nem volt meg az a tudás, amelyet Ígértek, ezért a huszonhárom éves Descartes elhatározza, hogy a nagyvilág köny* véből fog tanulni: így lesz katonává, helyesebben hadtechnikai szak* értővé. A németországi neuburgi téli táborban bőségesen jut ideje elméi* kedésre. Ráeszmél arra, hogy az az épület, amelyet egy mester tervezett és építtetett meg, rendszerint szebb és tökéletesebb annál, mint amelyen több tervező dolgozott, azért a tudomány is, ha egyáltalában lehetséges, egy terv szerint kell, hogy létrejöjjön: »mindezek folytán nem találtam senkit, akinek véleményeit többre tarthattam volna mások véleményeinél, s mintegy kényszerítve éreztem magamat, hogy a magam útján járjak«. Ez a »magam útja« az a »módszer«, melyről az Értekezés szól. A módszer szabályait Descartes néhány sorba összefoglalja a követ* kezőképpen: »Az első (szabály) az volt, hogy soha semmit se fogadjak el igaz* nak, míg nyilvánvaló módon nem ismertem meg annak; azaz, hogy gon* dosan kerüljek minden elhamarkodást és elfogultságot, és semmivel töb* bet ne foglaljak ítéleteimbe, mint ami elmém előtt oly tiszta és oly hatá* rozott, hogy lehetetlen benne kételkednem. A második az volt, hogy vizsgálataim minden nehezebb tárgyát annyi részre osszam, ahányra csak lehet s kell osztani jobb megfejtés céljából. A harmadik, hogy bizonyos rendszert kövessek gondolkodásomban, mégpedig olyat, hogy a legegyszerűbb s legkönnyebben megismerhető tárgyakon kezdem a vizsgálatot, s csak lassan, fokozatosan haladok az összetettebbek ismeretéhez, s úgy teszek, hogy még ott is föltételezek bi* zonyos rendet, ahol természettőlfogva egyik nem következik a másik után. Az utolsó pedig, hogy mindenütt oly teljes felsorolásokra s oly általános átnézetekre törekedjem, hogy biztos lehessek abban, hogy sem* mit ki nem hagytam«. Ez hát »a módszer«? Kissé csodálkozva dörzsöljük meg szemünket. Ennyiből áll a tudomány módszere? Ez az egész? Nem. Mert Descartes a tudományos munka módszeréről már előbb írt egy részletes módszertant, mely azonban csak halála után félszázad* dal jelent meg; e mű címe Regulae ad divectioriem ingenii. Ma, amidőn az ismerés lélektana és a logika közt éles különbséget teszünk, azt tartván, hogy az ismerés lélektana az ismerés folyamatával, a logika a tételbe foglalt ismeret szerkezetével foglalkozik; s midőn a tudomány bölcseletében megkülönböztetjük az ismerettant, a logikát és a tudománytant, s ez utóbbiban külön a módszerről és a rendszerről szóló tant, akkor világosan látjuk, hogy a Regulae=ban ismeréslélektani, ismerettani, logikai és tudomány tani gondolatok egybefonódnak. Mégis elismerjük e mű zsenialitását, s az Értekezés szűk és felszínesnek látszó