Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1935

IV. Lelkészképzés, lelkészi továbbképzés. Irta és a theol. akadémia 1935. évi szeptember hó 26-án tartott tanévnyitó ünnepélyén felolvasta: Dr. Trócsányi Dezső theol. akad. igazgató

— 40 — dományos és szellemi élet különböző terein. Miért ne lehetnénk e téren úttörők és iránymutatók? Nem lehetne az egyházkerület vallási, erkölcsi, tudományos szükségleteit illetőleg egy közelebbi és távolabbi programmot kidolgozni? Nem lehetne ezt az embert ilyen, a másikat amolyan feladatkörrel megbízni? S nem volna-e célszerű neki az ehhez való eszközöket — könyv, segély, tanulmányút stb. — megadni? A lelkészi továbbképzésnek ez az önképzés (újból a »jó pap holtig tanul« mondáshoz jutunk) sokkal termékenyebb eszköze volna, mint a két-három napos, vagy akár kéthetes lelkészi továbbképző tanfolyamok . Ennek a továbbképzésnek lehetne pompás szerve egy tudományos szemle — maga a cím is mily csábító »Dunántúli Református Szemle« —, amelynek megteremtése ma sem oly lehetetlen, mint első pillanatban látszik. Gondolható, hogy egy ilyen szemle (melyhez hasonlót mindegyik egyházkerület tarthatna fenn) milyen áldásos hatású lenne, mert tudományos önképző munkában tarthatná a lelkészi-lelkipásztori kar egy részét, a többit magához kapcsolná az elmélyített szakszerűbb képzettség által. Remélhető, hogy ez az áldásos hatás megnyilvánulna a lelkipásztor gyülekezetnevelő-építő munkájában is. Itt publikálhatná a haladottabb, különösen a külföldön éveken át tanulmányozó, de az itthon még benn, a theologián levő diák is a maga tanulmányait (amire fennebb történt célzás), ami újból egyik ösztönzője lehetne az itt benn folyó munkának, amelynek hatalmas tényezője a theologiai internátus, amely már mindr egyik egyházkerületben megvan, nálunk pedig a valósulás stádiumához érkezett.