Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1935

III. Isten szuverénitása és az állam Kálvin tanításában. Irta és a ref. theologiai tanárok 1936. évi, Pápán tartott országos konferenciáján elmondta D. Dr. Bohatec József, a bécsi egyetem professzora, a pápai theol. akadémia tiszteletbeli tanára. Fordította Dr. Trócsányi Dezső, a pápai theol. akadémia tanára

- 1Ö — eszközök az emberi nem megtartására s az emberi társadalom védelmére. Az a mindig visszatérő tétel, hogy az állam, mely mint teremtési rend (Schöpferordnung) és isteni rendelés a legnagyobb teljesítményt végzi el abból, amit ez az istenországát váró élet (vie transitoire) felmutathat, az emberi nem és az emberi társadalom fennállását védi és biztosítja, abból az ellentétből érthető meg, amely Kálvin és az anarchisztikus rajongók közt megvolt. Kálvin ugyanis ezeknek spirituális színezetű jelszavaikban nem pusztán ideologiát, s valami gyakorlatiatlan és fantasztikus értelmetlenséget látott, mert a szellem anarchizmusában meglátta a tett anarchizmusának kibontakozását. Az újrakeresztelőknél a spirituálizmus köpönyegébe burkolódzik minden zavaros és pusztító állatiasság és démonia. Az anarchista pusztító dühöt csak az állam fékezheti meg, mint a pallosjog gyakorlója; a kegyeseknek elenyészően kis száma mit sem ér el e ponton a szeretet lelkületével. Az emberi társadalom megmaradásáért csak erős, a törvények keretén belül mindenható állam kezeskedik. Helyes megállapítása a kutatóknak, hogy Kálvin írásainak legfontosabb helyein az állam sohasem szerepel a bűn állapotának puszta ellensúlyaként, hanem mint szent és jó létrend mindig közvetlenül Istenben leli végső forrását. Csak nem szabad úgy gondolni, hogy az állam mint szent és jó létrend, s másfelől az állam mint a bűn állapotának ellensúlya két különböző értékfogalom, — pedig Troeltsch úgy látszik, így gondolja, s ezért a szerinte az államra kedvező Kálvini megítélést (— szent létrend —) szembeállítja az augustinusi és lutheri értékeléssel. A fennebb idézett helyek eléggé igazolják, hogy az állam éppen a bűn elleni gyógyító eszköz minőségében Istentől létesített, szent létrend. Az Institutioban is ott van előfeltételül a bűn mozzanata, ahol Kálvin az állam negatív, bűnelhárító szerepéről beszél. (2. 1097, 1099 kk). Trceltschnek ugyan módjában állna az Institutio egy helyére hivatkozni (IV. 20. 4.), — melyet figyelembe egyáltalában nem vesz, amely látszólag egyenesen elveti az államnak az emberi romlottságból való levezetését: Eodem (a felsőségnek az isteni hatalom általi igazolására) pertinent, quod sapientia Dei per os Salomonis (Prov. 8. 15.) affirmat suum esse opus, quod reges regnant et consiliarii decernunt iusta; quod principes principatum gerunt, et munifici omnes iudices terrae. Peri n de enim istud valet ac si dictum esset, non hu man a pervesitate fieri ut penes reges et praefectos alios sit in terris omnium arbitrium, sed divina Providentia et sancta ordinatione, cui visum est res hominum moderari. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy ez a nyilatkozat az újrakeresztelőknek az állam eredetére vonatkozó véleménye ellen irányul. Ezek ugyanis abban a gondolatban, hogy a tökéletes keresztyén szemében az államügyek közömbösek, a maguk felfogásának megerősítését látták, mely szerint az állam keletkezésének oka az emberi tudatlanság és tökéletlenség; ezért a ható okot, az.isteni rendelést az állam keletkezését illetőleg mellőzték. Ha tehát az isteni okozatiság hangsúlyozása nem jelenti az emberi romlottság tagadását, hanem 2*