Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1935

III. Isten szuverénitása és az állam Kálvin tanításában. Irta és a ref. theologiai tanárok 1936. évi, Pápán tartott országos konferenciáján elmondta D. Dr. Bohatec József, a bécsi egyetem professzora, a pápai theol. akadémia tiszteletbeli tanára. Fordította Dr. Trócsányi Dezső, a pápai theol. akadémia tanára

Iii. Isten szuverénitása és az állam Kálvin tanításában. Irta és a ref. theologiai tanárok 1936. évi, Pápán tartott országos konferenciáján elmondta D. Dr. Bohatec József, a bécsi egyetem professzora, a pápai theol. akadémia tiszteletbeli tanára. Fordította Dr. Trócsányi Dezső, a pápai theol. akadémia tanára. E kérdés: „Isten szuverénitása és az állam" napjainkban annyira időszerű, hogy tárgyalása elől nem lehet kitérni; jelentősége nem csupán elméleti, hanem legfőképpen gyakorlati. A történet folyamán előfordult ugyan, hogy az állam a tapasztalatfölötti értékekben, a vallásban és az Istenben találta meg alapját, viszont az utóbbi évtizedekben, főleg az összeomlás óta rászoktak az emberek, hogy az állam önállóságát hangsúlyozzák, a vallástól s a tapasztalatfölötti (transzcendens) összefüggésből kiszakítsák s az államot természetes okozati kapcsolatokból (immanens módon) magyarázzák. E mellett felmerültek a régi rajongó nézetek, a vallásos utópiák is, — melyeknek célja, a most említett állami materiálizmus legyőzése ugyan nem kicsinyelhető le, — melyek azonban nem igényelhetnek közvetlen jelentőséget ott, ahol tudományos feldolgozással akarunk az Isten és az állam viszonyának kérdésére világosságot deríteni. Sokkal fontosabb azonban az állameszme legújabb fejlődése, amely a fasiszta és nemzeti szociálista tanrendszerben határozottan állást foglal a liberálizmus, parlamentarizmus és demokrácia ellen, s eltökélt szándéka, hogy ezzel az antithetikus fordulattal új kort teremt, ameiyet a tekintély, fegyelem és hierarchia szavakkal lehet jellemezni. De míg a fasizmus egy olyan államot konszolidál, amely népileg már telített, sőt a maga népi területén túlra is kinyújtja kezét, — a fasiszta állam ugyanis már készen találta az olaszok külsőleges egyesítését az olasz államban, — s ezért szemében a nép és állam viszonya nem probléma: addig a nemzeti szociálizmus a népből indul ki. A nép és állam viszonyának további alakulását illetőleg az egységes felfogás nem állapítható meg. Mert míg egyesek a népiség önállóságát emelik ki az állammal szemben, s a nép szétkíilönülését teljesen összeegyeztethetőnek tartják az állami egységgel, addig mások az állam és a népközösség közt szoros kapcsolatot létesítenek, amennyiben az államot a népközösség sajátos kiformálódásának tekintik. De a népközösség meghatározását illetőleg is eltérők a vélemények. Egyesek szerint a népközösség egy konkrét adottság ideális normája, az eszme, melynek a történet folyamán meg kell valósulnia; másoknál a népközösség nem egyéb, mint nyelv- és műveltségbeli közösség; s újból mások szerint pedig mindezt magába foglalja a népközösség fogalma. Akik pedig azt a felfogást vallják, hogy a népközösség annyi mint a nép erőinek a totális államban végbemenő politikai egyesítése, vagyis új állam-