Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1934

IV. Jézus-regények. Irta és a theol. akadémia 1934. szeptember 19-én tartott évnyitó ünnepélyén felolvasta: Dr. Tóth Endre főisk. igazgató

- 34 Az írás azt adja elő, hogy Jézus harmadnapon feltámadt. Az asszonyok is látták a nyitott sírt, a tanítványok közül is ketten. Meg is jelent nekik Jézus. A dolog híre olyan nagy volt, hogy a főtanács kioktatta a sír őrzőit, hogy mit mondjanak felőle. Itt pedig — Mária Magdalérn víziója az egész. Vájjon Jézus feltámadása csakugyan egy asszony kétségbeesett vizionálása volna? És vájjon Makkai püspök és Renán, a Krisztus-tagadó egy véleményen volnának? Pál apostol mondja ki az ítéletet erről: »Ha pedig Krisztus fel nem támadott, — hiábavaló a mi prédikálásunk s hiábavaló a ti hitetek is!« Makkainak ez a novellája lehet, hogy szép, de — hiábavaló prédikáció az egész. És végül az utolsó történet: Galileában. A konzekvencia, amit le vonni akarunk, felment attól, hogy részletesen ismertessük az egészet. Ügyis tudja mindenki, hogy mi lehetett a tárgya ennek az elbeszélésnek. Hogy miként oldotta me£ az író, csak két példát idézünk belőle: Péter és János beszélgetnek a tenger partján. Péter beszél: — »Néhány napja partra szálltam Magdalában. Találkoztam Miriammal. — Mosi' is azt mondogatja? — suttogta János feszülten. — Hogy él? Igen. Azt mondja, mindig vele van...« A másik részlet: Péter jön a hajóval. Kiugrik, megöleli Jánost, sugárzik az arca: — »Megtaláltam!... János izgatottan kérdi, hol, mikor? — Nem is tudom, hogy történt... de ott volt és beszélt velem... Leborultam a deszkára és zokogtam, mint egy gyermek. Jajgattam, hogy szeretem őt s hogy ne vádoljon többé. És hallottam szavát. Háromszor kérdezte: Szeretsz-e engem Jónának fia« ... stb. Tehát — s ez a rövid konzekvencia •— vizió ez is. És ezen a vizión épül a keresztyénség?! Nem! Krisztus feltámadt a halálból s megjelent nemcsak Mária Magdalénának, nemcsak Péternek, — de a tizenkettőnek, az emmausiaknak, ötszáznak az atyafiak közül! Nem beteges képzelgők autoszuggesztiója volt, — még ha olyannyira kínálkozik is a szépírónak ilyen feldolgozásra. Ez nem az az Ige-hirdetés, amire nekünk szükségünk van! Nekünk hirdetni kell Krisztust, úgyis mint feltámadottat! Csak azt a segítséget fogadhatjuk el, amely épen ezt akarja! — Három regényt mutattunk be. Három különböző világnézetnek a képviselői irták. Egy katholikus amerikai tábornok-író, egy amerikai szociálista milliomos és egy magyar református püspök. Nem kiragadott regények ezek. Sőt nemcsak regények lehettek volna ilyen kiragadottak. A riporter Papini, vagy a büntető jogász Rosadi sem vitt volna bennünket előbbre. S a skeptikus pogány Anatole France meg épen kuriózum let\ volna.