Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1934

IV. Jézus-regények. Irta és a theol. akadémia 1934. szeptember 19-én tartott évnyitó ünnepélyén felolvasta: Dr. Tóth Endre főisk. igazgató

— 25 — »nyersanyag« lehet s azt csak y>esztetikai elvek formálhatják«.

3 Ezzel szemben felfogásom az, hogy ha egyszer valaki bátorságot vesz magának arra, hogy munkájának tárgyául a világ Megváltóját válassza, akkor e tárgyválasztással alárendelte magát egy a tudományos, vagy esztetikai elveknél sokkal erősebb törvénynek! Lehetnek a regényírásnak megfellebbezhetetlen érvényességű törvényei közt olyanok is, amelyek arról szólna^ hogy a regény tárgya csupán nyersanyag az író kezében, amiket most már az esztetikai szempontok szerint alakít és gyúr és kihoz belőle saját fantáziája termékeként elképzelhető, valószínű, de esetleg a valóságot s még a hit valóságát sem fedő történetet, — mert hisz a regény alakjai s maga az egész cselekvény is az író képzelete szerint formálódhatnak, — ámde bármennyi szabadságot is biztosítsanak e törvények az irónak az alakításban, jelen esetben, ha a tárgy: Jézus, — nem nyersanyag az többé, hanem olyan erő, kényszer és hatalom, mely magát az irót kényszeríti az eszközzé válásra s arra, hogy bármilyen történet keretében, bármit is akarna irni, az teljesen Jézus személyének és tanításának szolgálatában álljon. S amit így alkotott, azt megbírálhatja ugyan az eszteta is, a stílus, a kidolgozás, a szerkezet és nem tudom még miféle szempontok szerint, — de joga van megbírálni, róla véleményt mondani a theologusnak is és pedig természetszerint theologiai szempontból! Eljárásom jogosságát ebben körvonalazva, most még legyen szabad két dologra kitérnem. Elsősorban a Jézus-regények jogosultságára, másodszor pedig arra, hogy mit vár egy theologus — ama felelősség szempontjából, amit éreznie kell a keresztyénséggel szemben — a Jézus-regényektől ? Az első tételnél megállapítjuk, hogy nem vonjuk kétségbe a Jézusregények jogosultságát. Már csak a fentebb elmondott elgondolásunk miatt sem. De azért sem, mert a regényírás s általában a művészet csak' akkor felel meg céljának, ha a szép, jó és igaz hármas eszményét szem előtt tartj i, — már pedig a művészet s az irodalom keresve sem találhat e három eszményt tökéletesebben magában hordozó személyt, életet, mint Jézusé. Végül pedig azért sem, mert hisz az írás is fenntartja ennek jogosságát Krisztus minden mindenekben szavával, a művészetre és irodalomra is állóan, nemcsak személyére, hímem a személyében és tanításában levő

1 életformára is gondolva. És ha egy pillantást vetünk is a művészetre s az irodalomra, látjuk, hogy Jézus személye s tanítása, a Benne rejlő erő mindenkor ihlette a művészet minden formáját. Elég talán a képzőművészetnél utalnunk magának Munkácsynak három hatalmas alkotására, vagy a zenében a passiókra, az irodalomban az apokrif evangéliomoktól kiindulva a himnuszokon, Krisztus-legendákoi át Miltonnak és Klopstocknak fenséges 3 U. ott.