Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1934

I. Dr. Antal Géza és a pápai főiskola. Irta: Dr. Pongrácz József theol. akad. tanár. (Arcképpel)

— 12 — Az iskolakormányző. Közben volt a világháború, mely megsemmisítette a főiskola minden vagyonát. Antal Gézát 1924 október 29-én iktatták be egyházkerületünk püspöki székébe. Már püspöki székfoglalójában így ír: »Különösen szükségesnek látom az iskolai növendékeinkről... való gondoskodást... Az áldozatkészséget újabb alapítványok megtételére ébren tartani s ezzel szorgalmas és jómagaviseletű növendékeink tanulását lehetővé tenni oly feladat, melyet kell, hogy magáénak valljon minden, az egyházért s kultúráért lelkesedő tagja anyaszentegyházunknak«. »Ugyanez áll magukra tanintézeteinkre, köztük alapításának 400. évfordulóját pár év múlva megülni készülő főiskolánkra is, melyek az utolsó' évek alatt szintén elveszítették az intézetek fenntartására kegyes alapítóktól rendelt alapítványok legnagyobb részét. Ennek következtében intézeteink súlyos helyzetbe kerültek, melyből csak gyülekezeteink ismételten tapasztalt áldozatkészsége s új alapítók nagylelkűsége mentheti meg őket. Ha tanárkarainktól joggal elvárhatja egyházunk, hogy növendékeiknek a tu

7 domány megállapított igazságai mellett a valláserkölcsi téren is útmutatóik és vezetőik legyenek, viszont kell, hogy a tanároknak igyekezzék megadni legalább azt, amit a tanügy munkásai más hasonló jellegű intézeteknél munkájuk jutalmául nyernek.« 1925 nyarán sorra járta a dunántúli egyházkerület egyházmegyéit, felszólalt az egyházmegyei gyűléseken és buzgólkodásának az eredménye lett, hogy a főiskola, sok nehézségekkel küzdve ugyan, de a gyülekezetek jóvoltából ma is áll. Amióta 1928-ban végleg Pápára költözött, fokozott mértékben érdeklődött a főiskola legkisebb ügye iránt is. Mindent megtárgyalt és lelke telve volt állandóan tervekkel, hogy biztosítsa a főiskola szilárd jÖvőjéffc Nagy öröm volt neki, ha alapítványt kapott a főiskola, köztük a legnagyobb az, amelyet Rothermere Lord küldött: 40.000 P. Ő maga is jó példával járt elől, mert a főiskolában működő összes egyesületeknél tett saját pénzéből alapítványt. Ezeken kivül még két alapítvány — az egyik a 605.10 P-ős »Antal Géza-alap«, a másik az 1400 P-ős »Balatonfüredi emlél<-alap« — szintén az ő áldozatkészségének köszönhető. Ápolta a külföldi összeköttetéseket, mert tudta, hogy ezek ápolása jó befektetés a főiskola jövőjére nézve. 1931-ben boldog volt, amikor a négyszáz éves jubileum oly szépejn sikerült, hogy eljött arra Horthy Miklós kormányzó úr is, sőt szózatot intézett a nemzethez, valamint megjelentek a velünk érintkezésben levő külföldi egyetemek képviselői. Némely intézkedéséről eltérők voltak a vélemények, de mindenkor a főiskola jövője iránt érzett szeretet irányította döntéseit és ezt mi mindh nyájan tudtuk. Ezért volt ő legyőzhetetlen vitázó és biztos kézzel irányítói kormányzó. Szemefényére, a pápai főiskolára gondolt utolsó intézkedései megtételekor is. 1934 március 17-én kelt végrendeletében szabad rendelkezé-