Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1933

I. Sport, kirándulás, weekend, levente és az egyház. A theol. akadémia tanévnyitó ünnepén felolvasta: Dr. Tóth Endre igazgató

— 5 lókra utalini, ha ugyani nem vettünk részt magunk is ilyen meccseken, mérkőzéseken, — ahol 10—20 mérkőző kedvéért sok ezer néző gyül egybe. A veszedelme pedig ennek abban van, hogy az ilyen mérkőzések rendesen — vasárnap tartamnak. Gyakran már délelőtt is, de mindenesetre délután. Még nagyobb veszedelme pedig abban, hogy az ilyen meccsekre járó embereknek nemcsak az egész vasárnaípi, hanem egész heti gondolkozása is az ilyen mérkőzések körül forog. Hadd uta.ljíak itt még arra is, hogy hány 'embernek legfőbb olvas'mánya, beszéd- és vitatkozás tárgya hétről-hétre az a bizonyos zöldes színű újság: a Nemzeti Sport. Sokak, igen sokak számára sem a világpolitika nagy eseményei, sem a hazai gazdasági s egyéb helyzet kérdései távolról sem olyan fontosak, mint pl. az, hogy hányadik helyezéshez jut és miért a Bocskai, vaígy a Vasas, vagy ,a Ferencváros?! Hogy arról ne is beszéljek, hogy sokkal inkább érdekli a szélesebb városi tömegeket az, hogy mi a legújabb hátúszó rekord, va|gy ki a legnagyobb súlydobó bajnok, mint az, hogy a zsámbéki ásatások milyen kultúrtörténeti eseményt jelentenek, vagy hogy Ravasz püspököt intem engedték Újvidéken prédikálni! Még csak azt kell leszögeznem, hogy ez nemcsak a városok kérdése, mert ma már a vidék, a fa,lu lakosságát is Jobban izgalomban tartja az, hogy a Bödöge—Gyimót válogatott mérkőzésén melyik csapat nyer több gól-előnyt, mint az, hogy a kiskori értekezleteken milyen, a falu szempontjából fontos kérdésekről hangzik el evangelizáló előadás. Jóllehet a dolog inkább talán a fiatalságot érinti, annak meggondolása, hogy a fiatalság mit jelent egyházunk szempontjából, — a kérdés nalgyoin fontos és megoldásától egyházunk jövője is füglg! Mi tehát a kérdés? Vasárnap délutáni harangszóra egy-két presbiter, egy csoport iskolásgyermek s néhány fekete fejkendős asszony megyen, ha megyen, a templom felé, — ugyanakkor a futballpályára özönével tódul a tömeg! Hiába várja, várja a templom a hiveket az Ige-hallgatókat! A templom üres s az Ige visszhangozva hull széjjel. S akiknek hirdettetnék, azok tempó kiáltásokat hallatnak a zsoltárdallam helyett! Mit lehetne itt tenni? Megállítani a sportszenvedélyt bajosan tudná egy lelkipásztor. Akik a pályára mennek, azokalt a harangszava sem fordítja vissza. Végleges megoldást és programmot nem adhatunk. Feladatunk, hogy a talajtörés munkáját végezzük el. — S itt először a városi gyülekezetek lelkipásztoraira gondolunk. A falu sportszenvedélye legtöbbször a leventével függ össze s így a faluról a leventével kapcsolatban szólunk inkább. Mit tegyen hát a városi lelkipásztor, hogy a sportszenvedélyt az egyház szempontjából kihasználhassa? Most néhány ilyen teendőt állítunk sorba. Bizonyos, hogy mint »lelkipásztor« személyesen nagyon keveset tehet. De nem is feltétlenül a cura pasztorális körébe vág ez a munka, hanem sokkal inkább a belmisszió körébe. Önkéntes munkásokkal, esetleg az egyházban meglevő belmissziói szervekkel, leányegylettel, nőegylettel, vagy