Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1931

FŐMÉLTÓSÁGU f NAGYBÁNYAI VITÉZ HORTHY MIKLÓS KORMÁNYZÓ ÚR BESZÉDE A FŐISKOLA NÉGYSZÁZADOS JUBILEUMA ALKALMÁBÓL TARTOTT EGYHÁZKERÜLETI DÍSZKÖZGYŰLÉSEN 1931 SZEPTEMBER 7.-ÉN. Négy évszázaddal ezelőtt, öt évvel a mohácsi nagy katasztrófa után, amidőn a magyar kulturának ez a kimagasló intézménye életre kelt, Buda várán még a nemzet zászlaja lengett, de a védtelen országban a pártharcok küzdelmei között az aggódó honfilelkek előtt már kibontakoztak annak a megdöbbentő kálváriának körvonalai, amely a sorsüldözött hazára várt. A csüggedésnek e szomorú napjaiban az iskola-alapító ősök a magyar faj életerejébe vetett hitükről tettek tanúságot. És ez a hit helyesnek bizonyult, a pápai iskola dacolni tudott a válságos idők pusztító erejével, fejlődésével dicsőséget hozott a magyar művelődésnek s ez a főiskola áll ma is, épp úgy, mint ahogy él maga a nemzet, amely most ismét nagy megpróbáltatások sokszor csüggesztő terhe alatt szenved. Ma ez az évforduló több az egyszerű ünnepségnél. Az ősöknek a történelem által igazolt példája bizalomra tanít a jövővel szemben és erősíti bennünk a hitet a magyar faj életerejében. A múltba emlékezés fényénél azonban nemcsak azt kell meglátnunk, ami biztató, ami felemelő, hanem azt is, ami akkor a balsors méreteit olyan hatalmas erővel fokozta. Mohácsot az tette csaknem helyrehozhatatlan csapássá, ami ide bent utána következett: a pártoskodás és az önzés uralma a közéletben. Ezt a hibát nem szabad újra elkövetnünk. Nem engedhetjük meg, hogy pártharcok veszélyeztessék annak a küzdelemnek az í*