Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1928

I. Csizmadia Lajos. Irta: Pongrácz József theol. akad. tanár

— 10 - — A Szabó Aladár szerkesztésében megjelent Új Óramutatóban (Budapest, 1896) a valláserkölcsi célokat szolgáló református olvasókörök szervezé­sét sürgette, a Hajnal cimü belmissziói folyóiratban pedig számos prédi­kációt és prédikációvázlatot közölt. Minden irodalmi tevékenysége az Urat igyekezett szolgálni, ezért lesz áldottemlékü sok megtermékenyült lélekben, akiket oda segített az élet forrásához, Jézus által az Atyához. Amint az években előrehaladt, úgy mélyült el mindig jobban Csiz­madia Lajos hite is. Folyton nagyobb örömmel vett részt a pápai gyüleke­zeti munkában. Sokáig presbiteri jegyző volt, erről pár évvel ezelőtt le­mondott, de presbiterségét haláláig megtartotta. Kis József lelkész halála után egy darabig mint helyettes-lelkész ő vezette a gyülekezetet. A biblia­köri munkában lelkesen dolgozott mind a theológián, mind a gyülekezetben. Halála hirtelen következett be. 1928 december 5-én este 10 órakor lefeküdt, hirtelen felkiáltott s pár perc alatt vége lett. A mult nyár folya­mán trombosisa volt, valószínű, ez okozta halálát. Temetése december 7-én volt nagy részvét mellett. A háznál dr. Vass Vince theol. tanár a Zsolt 7:11 alapján, a sirnál Tóth Lajos főiskolai igazgató I. Móz. 12:2 alapján hirdette a vigasztalás igéit, Németh János főiskolai szenior pedig a volt tanítványok nevében búcsúzott el a kedves, szelidszavu professzortól. A főiskolai kántus gyászdalokat zengett, a bibliakörök tagjai az elhunyt egyik kedvelt énekét énekelték el. Bizonyságtevő emlékét kegyelettel őrizzük szivünkben. Most már hazament, látja az evangélium nagy titkát, lelke megfiirdik az örökkévaló szeretet biineltörlő, magához ölelő sugaraiban, élete példája pedig köztünk marad, a tanítványok, a kartársak és mindazok előtt, akik ismerték és sze­rették a Mester e hűséges tanítványát, hogy buzdítson, lelkesítsen szol­gálni Istennek, Hazának, Tudománynak.

Next

/
Thumbnails
Contents