Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1927

III. Átöröklés és nevelés. Irta: Varga László gimn. r. tanár

- 48 — tanulsága szerint ez a kór reá nézve súlyos és tagadhatatlanul örökölt lelki betegség, amelyen véglegesen csak emberöltökön keresztül eszközölt kitartó munkával lehet segítenünk. Ehhez a nemzeti munkához kérem székfoglalóm alkalmából minden igaz magyar ember s magyar pedagógus segítségét. Ezen a téren csak a nevelés formájában kell és lehet munkálkodnunk. Ki kell irtanunk azokat a nyugtalankodó chromosomákat, amelyek az egymás iránti szeretet s a faji összefogás ellen lázadoznak. Mert nem csupán nyelvében, hanem jajában is él a nemzet. Valamely nyelvet teljes tökéletességgel el lehet sajátítani, meg lehet tanulni, amire magyar fajunk a legszebb példa, mert nincs a világon még egy faj, amelyik oly sok idegen nyelvet beszélne, mint a magyar. A nyelv tudása azonban még nem jelenti azt, hogy az illető népnek faji tulajdonságait is tökéletesen át tudjuk érezni. Beszélhet valaki kifogástalanul németül, de azért sohasem tud úgy érezni, mint a germán. S bár nem anyanyelve, írhat valaki köteteket össze francia nyelven, de azért sohasem tud úgy lelkesedni, mint a francia. A mi őseinktől örökölt hazaszeretetünk szinte egyedül álló a történelemben. Talán egyetlen nép sem áldozott annyi vért a hazájáért, mint a magyar, s ha kell, áldozunk újra. Ezt az örökölt tulajdonságot kell nekünk a nevelés segítségével megerősítenünk, ha meg akarjuk érni az újabb ezredévet. Ennek megvalósítása legyen ma, a tanítás mellett, minden igaz magyar pedagógus legszentebb kötelessége. Röviden összefoglalva értekezésemet, a következőket állapíthatjuk meg: 1. Az átöröklés kétségtelenül lehetséges, kimutatható: külső testi, szervezeti tulajdonságok átvitelében és lelki, jellembeli tulajdonságok öröklésében, 2. Az átöröklendő tulajdonságokat a chromosomák viszik nemzedékről-nemzedékre. 3. Az örökölt lelki tulajdonságok irányítására egyetlen módszer a nevelés. * * * Mielőtt székfoglaló értekezésemet befejezném, a tanuló ifjúsághoz volna még néhány szavam. Nemes tanuló Ifjúság! Amikor hozzátok akarok szólani, önkéntelenül is Kozma Andornak egy kedves költői képe jut e,szembe: „A pápai öreg kollégium terme Csupa vén diákkal zsúfolásig telve, Ajkuk néma, fhint a faragott képeknek, Pedig verekedő vad fickók lehetnek: Több homlokon, arcon beforradt sebhelyek, Kemény hideg-vasra valló emlékjelek; Van, kinek hiányzik félkeze, féllába . . . Ilyenek is járnak Pápán iskolába." Pápai Diákok! Mi őseinktől a Kárpátok övezte s annak erdőiből font babérkoszorúval ékesített hazát kaptunk örökségül. Hazánk egyik részét