Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1927

III. Átöröklés és nevelés. Irta: Varga László gimn. r. tanár

— 44 — problémájához, a lelki átöröklés kérdéséhez. Mig a külső testi tulajdonságokra vonatkozó átöröklési törvényeket a legtöbb búvár elfogadja, addig a lelki átöröklésre vonatkozó elméletek nagyon sok ellenvetésre találnak. Vannak, akik teljesen tagadják a lelki tulajdonságok átöröklését; vannak olyanok is, akik bizonyos alsóbbrendű lelki nyilvánulásokra hajlandók azt elismerni, de általánosságban nem fogadják el az erre vonatkozó elméleteket. Mióta ismerjük a chromosomáknak a szerepét az átöröklésben, .azóta ezt a nehéz kérdést is könnyebben tudjuk magyarázni. A lelki kifejlöcWs ugyanis az agy kifejlődésétől függ s így a lelki átöröklés a physiologiai átörökléstöl. A chromosomáknak erre vonatkozó hatását pedig már kimutattuk. Valamint a testi, úgy a lelki tulajdonságok öröklésénél is igen gyakori a visszaütő vagy közvetett átöröklés, amikor az utódok régebbi elődök tulajdonságait öröklik, mit atavismusnak nevezünk. Leggyakoribb éppen az elmebajok visszaütő átöröklése. Igen gyakran láthatunk olyan embereket, akik elmebajos ősöktől származnak s 30—40 éves korukig teljesen épeszüek s egyszer csak minden látható ok nélkül megzavarodnak. A biblia is az atavisztikus átöröklésre céloz, amikor azt mondja, hogy »megbüntetem az apák vétkeit a fiakban hetediziglen«. Leggyakrabban örökölhető lelki tulajdonságok: az emlékező-tehetség, az értelem, az érze* lem és a szenvedély. Az emlékező-tehetség öröklésére aránylag a történelem is csak kevés példát nyújt, mig a többire annál többet. Mert azok a mesés emlékező tehetségek, amelyekről itt említés történik, rendesen csak egyedül álló esetek: Mithridates, Hadrian, VI. Kelemen; az átöröklést ezeknél sem lefele, sem felfele nem tudtjuk kimutatni. Az értelem átöröklésére Ribot

L francia filozófus gyűjtött össze sok példát, melyek mind bizonyító erejűek. Az értelmi tevékenységnek egyik legszebb megnyilvánulása a képzelő erő munkája, ennek az átöröklése a költő-, zenész- és festő-családoknál csaknem mindig kimutatható. A költő-családoknál ugyan ritkábban, mert ezek működése kizárólag értelmi s nem függ össze semmiféle más biológiai szervvel, csupán az agyvelővel. A zenésznek viszont elengedhetetlen kelléke az értelem mellett a finom érzékenységű fül, a festőnek pedig a szin és a formaérzék, amely rendesen velük születik. Ezeknek tehetsége tehát bizonyos mértékben a szervezettől is függ és minthogy így az egész testtel is szorosabb élettani kapcsolatban van, biztosabb az átöröklése is, mint a költői tehetségnek. »A Bach-család a legszebb példája a lelki átöröklésnek, amelyre hivatkozhatunk. 1550 körül kezdődik és nyolc emberöltőn át tart; utolsó ismeretes tagja Regina Susanna, aki ,1800 körül nyomorban élt. E családból, majdnem két századon át, egész sereg elsőrendű művész támadt. E család páratlanul áll abban a tekintetben, hogy eg-y családból a kiváló tehetségek oly nagy száma kerüljön ki. Ősapjuk Bach Vida, pozsonyi 1 Ribot Th.—Holló István: A lelki átöröklés. Bp. 1896.