Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1927

III. Átöröklés és nevelés. Irta: Varga László gimn. r. tanár

III. Átöröklés és nevelés. — Székfoglaló értekezés. — Irta: Varga László gimnáziumi tanár. Az utolsó évtizedek természettudományi kutatásai több olyan problémát oldottak meg, amelyek egészen közelről érdekelhetnek bennünket egyénenként is, de érdeklik az egyetemes emberi társadalmat is. Ezek a problémák nem is voltak mind egészen új keletűek, a legtöbb közülök már régi időtől fogva ott foglalt helyet az emberi érdeklődés középpontjában mint pl. az élet, a betegség, az öregség, a táplálkozás, az átöröklés, a halál problémája. Minden időben érdekelte az embert a saját élete; ha. betegségbe jutott, önkéntelenül is kutatni kezdett a betegség külső és belső okai iránt, ezek ismeretétől remélve mintegy a korábbi gyógyulást. Az embereknek eme érdeklődése hozta magával azoknak a tudományoknak a fejlődését, amelyeket közös névvel élettudományok, vagy nagy általánosságban biologia néven foglalunk össze. Csak természetes, hogy mivel az élet maga is rendkivül sokféle folyamattal van összefüggésben, úgy a biologia is sok más tudomány segítségével iparkodik megfejteni az élet bonyolult folyamatait. Hogy az élő testben a csontok, izmok és kiválasztó

1 mirigyek kémiai folyamatokat végeznek, nem új gondolat. Hiszen már Lavoisier kimutatta, hogy a tüdőnek vérfölfrissítő munkája, vagyis az oxygen felvétele és a szénsav kiválasztása egyszerű kémiai folyamat. A legnépszerűbb s talán legérdekesebb problémája a biologiának az átöröklés, melyet szívesen vett boncoló kése alá mindenkor a filozofia is, s méltán. Mi az, amit szüléinktől, őseinktől kapunk vissza nemcsupán továbbadható örökségképpen? Mi az átöröklés? Bizonyára mindnyájan hallottunk már ilyen meglehetősen mindennapos kijelentést, hogy ez a gyermek egészen az apjára vagy anyjára vagy valamelyik ősére hasonlít. Az ilyen megjegyzések, ha családon kivül álló egyéntől származnak, rendesen egy futólagos, rövid megfigyelés alapján a test külsejére, alakjára, haj és szem színére stb. vonatkoznak. Ha pedig a családhoz tartozó, vagy oly.nn idegentől származik, aki nemcsak a gyermek, de a szülők, ősök szokásait is ismeri, akkor vonatkozhatik a gondolkozásra, beszédre, tettre, szokásra, jellemre stb. Ebből az egyszerű kis példából könnyen meghatá-