Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1926

I. Kis Ernő. Irta Szűcs Dezső gimn. tanár

_ 4 mezejére. Csendes, szelid halála csak koronája annak a munkás, áldozatos, tartalmas életnek, amely nem kivánt magának fényt, pompát, hízelgő külső elismerést, csak azt, hogy állandó, békés munkával szolgálhassa hazáját, egyházát s embertársai nagy és szent érdekeit. Mindezen belső értékek gyökerei első sorban mély vallásos hitéből, egyházához való meleg ragaszkodásából táplálkoznak, amelyeket a szülői hajlék légköréből hozott magával. Egyéniségének, lelki világának alapszövetében ott találjuk a munkás honszeretetnek, az alkotó nemzeti öntudatnak értékes szálait. Kettős pilléren: élő és tettekben tündöklő mély hitén, lángoló haza- és fajszeretetén épült fel egész élete, sugárzó egyénisége. Ezek biztatják, buzdítják egy dicsőséges szent munkára s ezeknek kohójában váltódik ki lelkierkölcsi világa nagy értékeinek szinaranya. A hűséges sáfár tevékenységének nagy és igen értékes része az Alma Mater életébe kapcsolódik. 35 esztendőn át, 1882—1917-ig kifejtett tevékenysége őt a főiskola egyik legkiválóbb munkásává avatja. E nemű tevékenységének tekintélyes részét tanári munkássága, működése alkotja. Tanári tevékenységének legszentebb rugója a tanuló-ifúság iránt érzett őszinte, igaz szeretete. Ez sarkalja őt állandóan s dolgozik fáradhatatlanul a tanuló-ifjúság erkölcsi és szellemi felemelésén. Tanítványai sokasága tehet erről bizonyságot, valamint arról is, hogy egész oktatói és nevelői munkáját inkább az ethikai, mint az intellektuális cél dominálja. Bár kiváló figyelmet szentel a tanulóifjúság tudományos képzésére, de ezt nem annyira célnak, mint inkább eszköznek tekinti arra, hogy a fenséges ethikai cél megvalósítását: a tanulóifjúság lelki-erkölcsi nemesítését szolgálja és munkálja. Ebben a munkában nem fárad el. Minden tárgyának, de különösen a történelemnek tanításánál élénk figyelemmel van arra, hogy egyetlenegy lehetőséget se hanyagoljon el, amellyel a tanuló-ifjúság erkölcsi erőinek gyarapítását és fokozását munkálhatja. Valóban atyai szeretettel és gondossággal, éber figyelemmel vigyáz a tanuló-ifjúság minden életmozzanatára s megfigyelései és tapasztalatai nyomán logikus következetességgel szabja meg az irányt az Alma Mater minden tanulójának. A lelkiismeretes kertész gondosságával nyesegeti le a tanuló-ifjúság életfájának vad hajtásait s megszabadítja a kúszó folyondárok nyűgétől, hogy legyen a magyar életnek minél több dús lombozatú, koronás fája! E magasztos munkájában tüzeli őt égő honszeretete, hazafias érzése. A tanuló-ifjúságot, mint a nemzeti jövendő letéteményesét tekinti s annak lelki-erkölcsi erőiben s ezen erők minőségében látja a nemzeti jövendő értékes vagy értéktelen voltát. Meggyőződéssel vallja, hogy nemzeti jövendőnk épülete csak akkor fog szilárd alapokon nyugodni, ha a magyar ifjúságból minél több határozott, erkölcsileg emelkedett s zárt egységet alkotó egyéniség termelődik ki. Egész oktató-nevelői tevékenységének ezen értékes alapelemei megmaradnak akkor is, amikor az egyházkerület és tanártársai bizalma őt az igazgatói székbe ültetik. A főiskola iránt érzett meleg szeretetének is bizonysága az a nagyobb-