Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1926

VII. A főiskola az 1926—27. iskolai évben

— 43 — a főt. püspök úr bölcs intézkedése folytán már az előző tanévben indultak meg s melyeknek célja az volt, hogy egyrészről kapcsolat létesüljön intézetünk és a fenntartó egyházkerület gyülekezetei között, másrészről pedig, hogy a még mindig nehéz viszonyok között levő intézetünk anyagi terhén könynyíttessék. E vetítettképes előadások tartására jó anyagot nyújtott a gályarabok 250 év előtti kiszabadulásának emlékünnepélye. Ezek történetét dolgozta fel — főleg egyházkerületünkkel és intézetünkkel kapcsolatban — dr. Tóth Endre theol. tanár s ehhez készítette a diapozitívokat Fejes Zsigmond gimnáziumi tanár. Mindkettőt illesse köszönet és elismerés ez alkalommal is. De köszönetet kell mondanunk annak a nyolc theol. akadémiai hallgatónak is, akik bejárták egyházkerületünk gyülekezeteit s előadásokat tartva, e képeket bemutatták. Mindenek felett köszönetet kell azonban mondanunk főt. dr. Antal Géza püspök úrnak, aki mindent megtett ez előadások sikere érdekében, előre felhívta gyülekezeteink figyelmét reájuk és igyekezett elhárítani minden akadályt, mely e sikert veszélyeztette volna. Csak ennek a mindenre kiterjedő gondoskodásnak köszönhető, hogy az akció ez évben is sikerült. Mig egyrészről gyülekezeteinknek alkalmuk volt megismerni hitünk hőseit, azok szenvedését s hitükhöz való ragaszkodásukat, tehát mélyíthették hiveink hitéletét, addig ezek az előadások főiskolánknak is mintegy 3200 pengő jövedelmet biztosítottak. Kérésünk ez alkalommal is csak az lehet egyházi főhatóságunkhoz, hogy kegyeskedjék a jövőben is ezt az ügyet magáévá tenni, meleg szeretetével felkarolni, hogy hadd tegye ez a jövőben is bensőbbé a viszonyt intézetünk és hiveink között. Még egy örvendetes eseményről kell megemlékeznünk: a Pápai Kollégiumi Lapok megindításáról. Ez a kis lap, mely Horváth Endre gimn. tanár felelős szerkesztő, Sándor Pál gimn. és dr. Tóth Endre theol. tanár, mint társszerkesztők, lelkes fáradozása mellett jelenik meg, kapcsolatot kiván teremteni az intézet és annak mindenkori tanítványai között és munkálni óhajtaná azt a távolabbi célt is, hogy majd, midőn Isten segítségével intézetünk 1931-ben fennállásának 400 éves jubileumát ünnepli, összehozza és megszervezze az intézet volt növendékeiből a Főiskola Tanítványainak Szövetségét is. E szép és nagy ügynek kicsiny, de hasznos szervét — hisz előfizetőinek száma már is meghaladja a 650-t — meleg szeretettel köszöntöm s egyben egyházi főhatóságunk szives jóindulatába is kérem. Örvendező lélekkel még egy, főiskolánk szempontjából is igen fontos eseményről kell megemlékeznünk, intézetünk helyének, Pápának, püspöki székhellyé tételéről. Hogy mit jelent ez egyházkerületünk egyéb intézményei szempontjából, nem vagyunk illetékesek elbírálni, de mi úgy érezzük, hogy ezzel a történeti fontosságú eseménnyel közelebb jutunk a főtiszteletü püspök úr atyai szivéhez, hogy inkább részeseivé leszünk eddig is oly sokszor tapasztalt gondoskodásának és szeretetének. Mi, amidőn e felett érzett örömünknek kifejezést adunk, egyben továbbra is kérjük a főtiszt, püspök úr szives szeretetét főiskolánk és annak minden intézménye iránt.