Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1925

I. A próféták lelki világa. Székfoglaló értekezés. Irta s az 1926 május 19-én tartott egyházker. intéző-bizottsági s igazgatótanácsi gyűlésen felolvasta Tóth Lajos theol. akad. tanár

— 11 — különös álom? (I. Gen. XLI.), hogy meggyógyul-e a beteg? (II. Kir. I.), hogy ellen tud-e állni a megostromolt város, (II. Kir. VII. I.) hogy sikeres lesz-e a megkezdett hadjárat, (Bir. XVIÍI

5) hogy győzni fognak-e (I.-Sam. XÍV

1

8), hogy üldözzék-e az ellenséget, (I. Sam. XIV

3

7) ilyenkor mindig az orakulumadóhoz fordultak. Felkeresték az Isten emberét, hogy járjon közbe az az Istennél. Az Isten ilyen emberei közé — akiknek különben nagyon sokféle fajtájával találkozunk Iszraelben — tartoztak a próféták is. Tőlük is kértek orákulumot. S mivel a hozzájuk intézett kérdések főleg a jövőre vonatkoztak, megszokták a próféták a jövőről való beszélést. így állott elő azután az a még ma is uralkodó felfogás — amit végeredményében helyesnek is kell tartanunk, — hogy a próféta: jövendőmondó.

1 Még az irópróféták között is alig találunk olyat, amelyiknek az első szava ne a jövendőre vonatkoznék . . . A próféta isteni küldetésének bélyege mindig az, hogy szava be is teljesedik. (Deut. XVIII

2

2., Zak. II 1

3.) Mikor a jövendőt megkérdik tőle, ő rendszerint tanácsot is füz hozzá, hogy mit tegyen az illető az adott helyzetben. Feltételeznek nála távolbalátást is. Jellemző vonása még a prófétának az is, hogy nemcsak jövőbe lát, hanem a jövőt elő is tudja idézni. Az Isten szava nála ható erő, olyan, mint az eső, amely megáztatja a termőföldet és nem tér addig vissza, mig el nem végzi feladatát. Az Isten szava hatalom, akinek az ajkán van, az parancsolhat még a világ hatalmasságainak is parancsolni . . . Élet és halál ura, ki képes szavával még ölni is. (Hos. VI

5, Kir. I., Jer. XXVIII

1

6.) Ilyen isteni szóval rendelkező egyén a próféta: az Úr szolgája. Szava olyan, mint a pusztitó tűz, vagy a sziklákat repesztő kalapács. (Jer. -XXIII

2

9.) A régi Iszrael azt is hitte, hogy a próféta az Isten kedveltje s mint ilyennek titkos erők állanak rendelkezésére. Ezért hallunk olyan csodálatos történeteket Illésről, Elizeusról, Ézsajásról . . . illés, mikor reáborul a sareptai özvegy meghalt fiára, csodálatos módon megtér abba az élet. (I. Kir. XVII

2

1.) De nemcsak maga rendelkezik ezzel a csodálatos erővel, hanem ruhája is tele van azzal. Mikor Illés köpenyegével megüti a Jordán vizét, azonnal kettéválik az. (II. Kir. II

8.) Ez az erő a prófécia hanyatlásával csodás varázserővé lett. Már Ezékiel tud olyan prófétanőkről, akik varázs-köteleikkel meg tudják fogni a lelkeket, sőt még embereket is tudnak ölni. És jellemző, hogy bár Ezékiel elitéli az ilyen bűvös erővel rendelkező prófétanők ténykedését, varázserejükben maga sem kételkedik. (Ez. XIII

1

7 s köv.) Ilyen külső és belső jellemző vonásokat mutat tehát a prófétaság Iszraelben. Hogy azonban a róla alkotott képünk teljesebb legyen, szólanunk kell még röviden ennek történeti fejlődéséről is. Iszraelben a prófétaságnak első megnyilatkozása az volt, amivel Saul és Sámuel korában találkozunk. Ilyen prófétai közösségekhez hasonlót nem egyet találnánk ebben a korban Iszraelben. Ezeket a bizonyos gyakorlatok 1 A. B. Davidson

: Old Testament Prophecy. Edinburgh, 1905.