Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1923

I. Tisza István arcképe előtt. Az egyházkerület arcképleleplező ünnepélyén, 1923 május 30-án elmondta Kozma Andor egyházkerületi tanácsbiró

— 6 — nemzedékek részére, feldíszítjük tanácstermünknek már sok érdemesünk arcképeivel díszes falát még a legdicsőbb férfiúnak, Tisza Istvánnak képével is. Ez a festmény, amellett, hogy Tisza István magyar férfiúi méltósággal ékes külső egyéniségének leghívebb ábrázolása, a magas színvonalú honi festőművészet főremekei közé tartozik. Eredetijét a, fájdalom, már szintén elhunyt világhírű nagy művész, Benczúr Gyula festette, a képviselőház elnöki díszterme számára. Ezt, az eredetivel tökéletesen egyező, festői virtuozitás tekintetében a mögött el nem maradó másolatát Balló Ede, a budapesti m. kir. képzőművészeti főiskolán Benczúr volt tanártársa, a művészi másolásnak messze földön elismert legnagyobb mestere alkotta. íme, itt a kész mű, melynek láttán, ha Isten úgy akarja, még számos, nálunk boldogabb nemzedék fogja sok változatban ismételni, hogy: „Tekints e képre ! . .. Nézd, milyen fenség ül e homlokon ! . . ."— Nagytiszteletü Uraim és világi Urak! — Én jól tudom, hogy a mi egyházunk senkit sem kanonizál szentté, mert hitünk szerint, halandó nem vághat elébe az Örök Bíró örökre szóló ítéletének. De azért nekünk is vannak szentéletü és szenthalálu dicsőink! . . . És ha az Örök Biró Ítélőszéke előtt ugyanazok az emberi, keresztyéni és hazafiúi erények a döntők, amelyek tiszteletére és csodálatára bennünket az Irás tanít, akkor, bizony mondom, mától fogva egy szentnek képe is függ itt, a mi puritán tanácstermünk falán ! Áldás Tisza István emlékére! Maradjon velünk szelleme!