Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1921

I. Dr. Beöthy Zsolt. Irta Horváth Endre főgimn. tanár

„Nem hal meg az, ki milliókra költi Dús élte kincsét, ámbár napja múl; Hanem lerázván, ami benne földi, Egy éltető eszmévé finomul." Arany. i. DR. BEÖTHY ZSOLT. (1848 szept. 4. - 1922 ápr. 18.) Irta: Horváth Endre főgimn. tanár. Immár négy éve, hogy ránk borult a halál sötét éjszakája s a nagy ravatalon ott fekszik kiterítve mindnyájunk édesanyja, Nagymagyarország, magához ölelvén keblére megtért hű fiait, kiknek élete nekünk biztató reményt, halála kétségbeejtő kilátást jelentett. Ott nyugszik már tavaszi virágokból font koszorúk alatt a legnagyobb magyar tanítómester, Beöthy Zsolt is. Mi is elküldtük sajgó szivünk sóhaját égbe szálló lelkedhez, nagy halottunk, de nem bucsuztunk Tőled, mert úgy éreztük, hogy Te nem hagytál el bennünket, velünk vagy, velünk maradsz a magyar idők végéig. Nem búcsúzni, de áldozni akarunk ez alkalommal is Beöthy Zsolt emlékének, hogy az áldozat szent tüze gyújtsa lángra szivünkben azokat a szikrákat, amelyeket nagy mesterünktől nyertünk, hogy szellemének ereje, lelkének magyarsága legyen nekünk erős vértünk és éles fegyverünk a ránk váró nagy küzdelemben. Beöthy Zsoltot az égiek valóban szerették: előkelő szülőknek volt a gyermeke, kik a leggondosabb nevelésben részesítették. Az irói hajlam, mely apai örökségképen szállott rá, nála korán megnyilatkozott. Mikor más gyermek még képeskönyvekben leli örömét, vagy pillangókat kerget a virágos réteken, ő már korát meghaladó fejlettségre mutató elbeszéléseket ír, hogy tanítsa gyermektársait. Az iskolai évek sokféle és minden időt lekötő munkája közt Beöthy Zsoltnak a szépirodalom müvelése, az irói munkálkodás volt pihenése. Pályáját belső hajlama megkérdezése nélkül választotta s midőn erre ráeszmélt, rálépett arra a nehéz útra, amelyen két emberöltőn át a nemzet javára munkálkodva, lelke betelhetett azzal a megelégedéssel, mely jelmondaiában nyert legszebb kifejezést: „Az istenek szerettek, mert tanítóvá tettek". Középiskolai tanszékéről az egyetemi kathedrára való elhívásával elnyerte a lelke vágyának és gazdag tehetségének megfelelő munkateret, ahol mint a magyar tanárság nevelőatyja az egész nemzet tanítójává lett. Beöthy Zsolt irónak készült: a regény, novella, verses elbeszélés egyaránt kiváló müvelőre találtak benne. Szépirodalmi munkái mind kifinomult forma1*