Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1917
II. A fekete sugárzás újabb elméleti és kísérleti vizsgálata. Irta Császár Elemér
46 értékeknél a fényelektromos áram intenzitása a katód potenciáljával lassan nő és ezzel közelítőleg arányos, addig a szikrapotenciál közelében (10—20 volttal alatta) az intenzitás rohamosan növekszik és az előbbihez képest nagy értékeket érhet el. A fényelektromos áram intenzitása itt is arányos a sugárzás intenzitásával, amíg a szikrapotenciál megközelítése egy bizonyos határon túl nem lép, s így a fényelektromos áram kb. 300 és 193 ^/.i között kiválóan alkalmas az ultraibolya sugárzás fotometrálására. 193 tip-on túl azért nem lehet menni közönséges berendezéssel, mert a levegő e rövid hullámhosszúságú sugarakat nagy mértékben abszorbeálja. Az itt említett két tényezőt: az ionizációs áram alkalmazását és szikrapotenciál megközelítését, melyek a fényelektromos berendezés érzékenységét nagy mértékben növelik, egyesítették a legutóbbi időkben Elster és Geitel. 1 Ök ugyanis ritkított gázzal, főleg néhány tizedmilliméter nyomású argonnal töltött cellákat használtak, míg az elektródok potenciálkülönbségét majdnem a folytonos kisüléshez szükséges potenciálkülönbségig fokozták, s a fényelektromos fotometriát nagy mértékben tökéletesítették. Eredményeiket a következőkben foglalhatjuk össze. Ha fényelektromos cellában szabad alkali-fém, kálium- vagy nátriumkatód van jelen, a szikrapotenciál közelében áramlökések lépnek fel, melyek sötétben is, minden fény kizárása mellett észlelhetők (Dunkeleffekt). A lökések száma függ az elektródok anyagától s a gáz minéműségétől és nyomásától; leggyakoribbak a káliumnál, már kevésbbé észlelhetők a nátriumnál. Ha a cellára gyenge fényt ejtünk, az áramlökések csakhamar folytonos árammá alakulnak át. Nagyon nevezetes, hogy ez a jelenség az elektródok anyagára való tekintet nélkül bármilyen fényelektromos cellában fellép, ha legaiább egyszer kisülés történt benne. Ekkor ugyanis a kisülés következtében a katód felületén lévő nátriumtartalmú igen finom porrétegből tiszta alkali-fém válik ki, melynek jelenléte mellett az említett jelenség észlelhető. — E jelenség módot nyújt arra, hogy rendkívül gyenge fényhatások esetében pontos méréseket végezhessünk. Ugyanis 10" 6 métergyertya vagyis 10~~ 7 erg cm" 2 sec1 fényenergia (narancssárga szín) már mérhető áramot ad, az ultraibolya felé közeledve pedig még csekélyebb fényerősség is elégséges mérhető elektronáramlás keltésére. Elster és Geitel megállapították, hogy a fényelektromos áram intenzitása most is arányos a sugárzás intenzitásásával. Elster és Geitelnek e legújabb eredményei a fekete sugárzás terén végzendő mérésekre nézve azért bírnak kiváló fontossággal, mert a kényelmesen kezelhető és izzítható platinás fekete testek hőmérséklete 1600—1700 C°-nál magasabbra nem igen emelhető, s ekkor még a sugárzó-energia maximuma — mint az a 0-294 cmgrad 1 J. Elster u. H. Geitel: Phys. Zeitschr. 1916. 17. k. 276. o.