Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1917
II. A fekete sugárzás újabb elméleti és kísérleti vizsgálata. Irta Császár Elemér
28 határa a két különbözően működő oszcillátorcsoportnak. — Amint látható, az említett Planck-ié\e hypothezis követelte diszkontinuitások csak aO—a tartományra szorítkoznak (e-t beleértve), míg Planck- nál az egész 0 —oo tartományra kiterjednek. 2. A valószínűségi függvény. Mindenekelőtt megállapítjuk a valószínűségi függvény alakját, mely az oszcillátoroknak a különböző energiatartományokban való eloszlására nézve irányadó lesz. E célból csak azt kell figyelembe vennünk, hogy alaphypothezisünk az újabb Planck-ié\t sugárzási elmélet emisszióbeli diszkontinuitásait a 0 —£ tartományra redukálja, s ennek értelmében átalakítjuk a (18) formulát. Ugyanis teljesen diszkontinuus emisszió esetén: Most a 0 — £ tartományra érvényben maradván az eredeti Planck-\é\z hypothezis; (34) K._l(i_e"" r), mivel itt n — 0. e esetében pedig mivel ekkor n = 1. Az « — co tartományban pedig E (36) k T> mivel ennek belsejében folytonos energiakicserélődés történik s akkor (18) az eredeti Afa:ove//-féle formulába (13) megy át. Megjegyezzük, hogy a (18) formula felhasználása nélkül az eredeti Maxwell-fé\e formulából kiindulva közvetlenül meghatározhatjuk a valószínűségi függvény alakját az egyes tartományokban, teljesen analóg módon a III. Fejezetben követett eljáráshoz, ekkor azonban nem kapjuk meg V ( értékét. De mivel erre — mint később kiderül — szükségünk egyáltalában nincs is, mint közvetlenül célra vezető mód, ez az eljárás is figyelmet érdemel. Az általunk követett út azonban egységesebb. Megvizsgáljuk a valószínűségi függvény viselkedését:
