Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1917

II. A fekete sugárzás újabb elméleti és kísérleti vizsgálata. Irta Császár Elemér

24 kifejezésének felhasználásával nyeri az entrópiát.

1 Ezzel szemben az előbbi pontban (21-ik o.) közvetlenül a (19) alapján állítottuk elő az oszcillátorrendszer energiáját, most pedig ugyancsak a (19) alapján megállapítjuk a rendszer entrópiájának explicit alakját. Ugyanis az (5) módot nyújt a Boltzmann-ié\e entrópia-kifejezésben szereplő valószínűségek kifejezésére, melyeknek ismerete után rögtön nyerhető az entrópia. A Boltzmann-ié\e elv szerint az entrópia: (30) 5 = — kN ^ v

n log v

n, n = 0 hol N a szereplő oszcillátorok száma, v„ a pontosan meghatározott és egyenlő nagyságú valószinűségi tartományokban (h) az eloszlási sűrűség: v N

n hol N

n az n-ik h tartományban lévő oszcillátorok száma. Első feladatunk ennek az explicit meghatározása. Mivel az egyes h nagyságú valószínűségi tartományok határán elhelyezett oszcillátorok energiabeli különbsége rendre s, az n-ik h tartományba annyi oszcillátor esik, mint az ns és (/i —|— l)e által határolt energiatartományba:

1 De a (19) alapján az ebben lévő oszcillátorok száma : 6 / t \ nt JV„= [</W

n = W 1 — e k

Tje k

T o így tehát (31) Behelyettesítve ezt a (30) alatti entrópia-kifejezésbe nf i / s \ nt e k

T I e k

T~ loff ! (l-e k

T ) e k

T n = 0 Rendezve a jobb oldali kifejezést: nt / £ \ oo nt S = -kN l-e *r]|2]_«e *

r + log l-e w J] e k

T 7J = 0 i M. Planck: 1. c. II., 139-141. o. a U, a1. c. IL, 138.