Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1917

II. A fekete sugárzás újabb elméleti és kísérleti vizsgálata. Irta Császár Elemér

20 Ha n helyébe értékeit (0, 1, 2, 3,...) belehelyettesítjük, látható, hogy az újabb Planck-féle hypothezisből hyerhető valószínűségi függvénynek végtelen sok szakadása van. E szakadásokat jól elötünteti a következő grafikon:

1 V 0 £ 2. rajz. Amint látható, egy-egy s tartományban a valószínűségi függvény konstans, de a határokon ugrásszerűen változik. — Azoknak az oszcillátoroknak száma pedig, melyeknek energiája ne és ne-{-dE közé (vagy bármelyik, az n-ik £ tartományban lévő dE intervallumba) esik a (18) alapján: / í_\ _ nt (19) dN

n=

N^\ 1 —e k

Tjt~

J

TdE. Ez a Maxwell-féle energiaeloszlási törvény általánosított formája, mely gázok esetében (s ->j o) a (12) formulába megy át. 2. A Planck-féle formula előállítása. Legyen egy zárt űrben, melyben fekete sugárzás uralkodik, N számú v rezgésszámmal bíró lineáris oszcillátor jelen, mely oszcillátorok a fekete sugárzással thermodynamikai egyensúlyban állnak s melyeknek működésére nézve az 1. pontban mondott hypothezis irányadó. a) Kifejezzük egy oszcillátor középenergiáját mint a hőmérséklet és rezgésszám függvényét. Az n-ik « tartomány dE nagyságú elemi részébe eső oszcillátorok energiája a (19) alapján / í_\ tu dUn = ~Á 1—e ^je k

f (ne + EJdE, i A 2. rajz helyett lásd a 30. oldalon lévő 3. rajzot, ehelyett pedig a 2. rajzot.