Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1916

I. Őfelsége I. Ferencz József emlékezete. Irta Faragó János

munkában folyt le. Olvashattátok, hogy még áron a napon is dolgozott, amelyen meghalt s mikor halála előtt pár órával azt kérdezte tőle környezete, hogy miként intézkedik másnapra, azt mondta: „Költsenek föl reggel négy órakor, dolgozni akarok /" Ez volt utolsó rendelkezése, talán utolsó szavai is ezek voltak. Méltók ahhoz, aki egész életén keresztül a kötelesség embere volt. Pedig a hatalom birtokában módjában lett volna magán könnyíteni; de sohasem tette, mert úgy gondolkozott, hogy a kötelességteljesítésben is neki kell jó példával előljárni alattvalói előtt. Vegyetek róla példát ebben a tekintetben is. A mostani vérzivataros idők meggyőzhetnek benneteket arról, hogy ez a nemzet csak úgy lesz nagy és erős, ha a legutolsó magyar ember kebelében is úgy él s úgy munkálkodik a kötelességérzet, ahogy élt és munkálkodott a most elhunyt legelső magyar ember szivében. Ti lesztek hazánk jövő munkásai, lehet, vezérei is. Ugy készüljetek a rátok váró nagy föladatokra, amint ezt a most elhunyt, nagy királyotoknak a példájából láthatjátok: megalkuvást nem ismerő kötelességérzettel. Mi pedig, akik magyaroknak valljuk magunkat, őrizzük meg elhunyt királyunk áldott emlékét hálás kegyelettel!