Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1916

III. Adatok a főiskola 1916—17. tanévi történetéhez

— 13 — kerület bizalma az áldott emlékezetű Tóth Dániel halála által megürült egyháztörténeti tanszékbe, — majd később ez a tevékenysége hozta meg számára azt a megtiszteltetést, hogy a bécsi prot. theologiai facultas honoris causa theol. doktori cimmel tüntette ki. Benne a magyar protestáns egyháztörténelemirás egy hangyaszorgalmú és eszményi célokért küzdő munkását vesztette el, aki a hazai és külföldi levéltárakban folytatott fáradhatatlan búvárkodásaival nagyszámú oly adatot hozott napvilágra, melyek a magyar protestáns egyház történetének nem egy homályos pontját világították meg; de nem csekély azon általa összegyűjtött és még nyilvánosságra nem jutott fontos egyháztörténeti adatok száma sem, melyek munkás kezének elpihenése után a földolgozást várják. De mi az elhunytban nem csupán a nagyérdemű és fáradhatatlan szorgalmú tudóst, hanem az egyszerű és hivalkodás nélkül való derék embert, a jóindulatu és szerető kartársat, a bizodalmas és hűséges barátot is gyászoljuk, — s az ifjúság pedig atyai jó barátot, kinek nemes és nyiltszivü alakja soha nem fog elhalványulni a jó barátok, kartársak, ismerősök és tanítványok hálás emlékezetében. Elköltözött barátunk és munkatársunk legyen csendes pihenésed! Emlékedet hiven ápolni fogjuk ! Más veszteség is ért bennünket. Dr. Thury Etelével egy napon és hasonlóképen hirtelen és váratlan halál ragadta ki közülünk Baranyai Zsigmond ügyvéd urat, az 1888-ban megszűnt jogakadémiánk nyugalmazott tanárát és a főiskolai gazdasági tanácsnak 27 éven át nagy buzgalmu jegyzőjét. A mindenek által tisztelt és szeretett férfiúban főiskolánk jóindulatu barátját vesztettük el, aki intézetünk anyagi ügyeinek fellendítésében hervadhatatlan érdemeket szerzett. Legyen áldott emlékezete ! Ami a tanuló ifjúságot illeti, a nagy háború ez évben sem hagyta őket érintetlenül. Az I. évfolyamra beiratkozott 17 papnövendék közül 12-en fegyverbe szólíttattak, a főgimnázium felső négy osztályából pedig 58-an. így az előző két évben besorozottakkal együtt a folyton duló háború alatt a theol, akadémiáról: 24-en, a főgimnáziumból: 275-en, összesen 299-en keltek az iskolánk padjaiból hazánk védelmére. Értesüléseink szerint ifjaink hősiesen viselkednek a harctereken, de fájdalom a harcok pusztító heve nem kiméli őket. Többen hadikórházakban ápoltatnak mint sebesültek és ezek közül két theológus mint rokkant ideiglenesen szabadságoltatott. Többen pedig a hazafiúi kötelesség teljesítés oltárán áldozták föl ifjú életöket. Hősi halált halt két derék papnövendék: Járdánházy Béla és Horváth József; a főgimnáziumból besorozott, szép reményekre jogosító ifjak közül is hősi halált haltak 7-en, névszerint: Csonthó László, Horváth Kálmán, Höhn Károly, Kis Károly, Jó Sándor, Kondor Emil és Wittmann Lajos. Mélységes fájdalommal, de egyben hazafias büszkeséggel zárjuk sziveinkbe emiékezetöket. Vajha ne hiába áldozták légyen föl annyi sok más ezerrel együtt ifjú életöket ! Az iskolának feladata a serdülő ifjúság oktatása és nevelése, előkészítése az életre, s hogy főiskolánk ezt a feladatát miként töltötte be, arról Ítéletet mondani mások vannak hivatva, — ezért egyrészről az Értesítőre utalok,