Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1915

II. Izrael Mózes előtti vallásának nyomai. Irta Czeglédy Sándor

— 43 — kultusz felépült. Hogy .az ősi izraeliták kultuszában a szent fák tisztelete milyen nagy szerepet játszott, megállapítható abból, hogy a kultuszi helyek kellékei közt egészen a próféták koráig ott találjuk a szent faoszlopokat az aserákat, amelyeket nem lehet egyébnek tekinteni, mint az esetleg hiányzó szent élő fák mesterséges pótlásának. A szent kövek és fák mellett jelentékeny szerepet játszottak a szent forrássok is. A vízben szegény pusztaságban egy-egy üdítő forrás olyan nagy áldásnak tűnik fel a nomadizáló izraeliták előtt, hogy annak létrejötte alig gondolható elohimszerü lények nélkül. Bizonyos, hogy az ősi kultusz nyomai közül a szent forrásokban lakó numen loci-knak az emlékezete törlődött ki leginkább, amit kellőleg megmagyaráz az a tény, hogy Palesztina területén a források sokkal kevésbbé mentek ritkaság számba, bár az üdítő vizet nyújtó források itt sem teljesen jelentéktelenek, amint azt a jelenben pl. a Jákób kútja iránt mutatott tisztelet is mutatja. Szent kutaknak tekintették az izraeliták Gen 14

7 (1. még Ex 17j kk, Num 20

8 kk) bizonysága szerint a Kádes közelében levő éjp mispát-ot = igazságszolgáltatás forrása, ahol az Ex szerint később Mózes osztott a népnek igazságot. Bár e történet a név etymologiáját kellőleg megmagyarázza, nem lehetetlen, hogy a forrás már előbb orákulumszerző hely volt, ahol egy numen loci döntött jelek által a felmerült vitás kérdésekben. Gen 16 (J), 21

1

9 (E) szerint a Beerlachajroi forrás szentsége onnét ered, hogy Jahveh Hágárnak ezen helyen jelent meg. Beersebánál (Gen 21

2

9 E)-nél Ábrahám és Abimelek esküben fogad hűséget egymásnak. Jeruzsálem közelében szent forrás a Zohélet kősziklánál levő Rogel (= a mai Jákób-kut 1 Kir 1

9), I Kir 1

3

8 szerint Salamon Adóniával szemben a Gihonnál (= a mai Mária-forrás) kenetik királlyá. I Kir 1 élénken megvilágítja azt a népies felfogást, hogy a szóban forgó két helyet egy-egy jóindulatú daemon tette szentté. Salamon és Adónia cselekedete csak így magyarázható meg. A szent források, mint láttuk, csakhamar szintén a Jahveh-vallással hozattak kapcsolatba s hogy a későbbi kultuszban is mily nagy szerepet játszottak, eléggé mutatja pl. a salamoni templom kultuszában pontosan körülirt szent „tenger" szerepe, amely nyilván a hiányzó szent forrásnak mesterséges pótlása. Bizonyára az animistikus vagy polydaemonistikus képzetekkel áll kapcsolatban az izraeliktáknak az az ősrégi, Mózes korát mindenesetre megelőző felfogása, hogy bizonyos állatokat kultuszilag tisztátalannak tekintettek (themé), húsokat nem élvezték és áldozatúl nem mutatták be Jahveh előtt. Dt és PC egész sorát mutatja fel az ilyen tisztátalan állatoknak. Robertson Smith ezt a tünetet totemismussal hozza kapcsolatba,

3

5 amely abban áll, hogy az egyes törzsek tagjai magukat valamely tárggyal, leginkább azonban állatfajjal rokonságban állónak tartják. A tiszteletben álló állatfajnak egyetlen példányát sem szabad legyilkolni, vagy áldozatul bemutatni, sőt az illető állatok a legnagyobb tiszteletben részesítendők. A Dt 14

3 kk, Lev 1

4 kk-ben létrejött hosszú lajstrom Roberson Smith szerint a nép történelmi kialakulásával magyarázható meg; amint két nemzetség összeolvadt, mint a kettő totemje tisz-