Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1915

II. Izrael Mózes előtti vallásának nyomai. Irta Czeglédy Sándor

- 30 — Egyiptomban IV. Chuen-aten (= Amenophis) a történeti emlékek bizonysága szerint kísérletet is tett arra nézve, hogy egy solaris monotheismusra irányuló reformot hajtson végre. A babyloniai papság monotheisáló hajlamának pedig kétségtelen bizonyságaival állunk szemben aránylag kései eredetű ékiratos emlékekben. Baentsch ezek alapján biztosra veszi, hogy az ily irányú monotheistikus áramlatok a két kultúrország között elterülő syr-palesztinai vidékeken sem voltak ismeretlenek s legalább a tudós papok körében az istenségek világának monarchikus kialakulására vezettek, ami egyúttal az illető papokra nézve az istenfogalom concentrációját is jelentette. Baentsch szerint ez a theoretikus monotheismus képezi Izrael gyakorlati monotheismusának alapját, ami már abból is kiderül, hogy a monotheistikus eszme ősrégi babyloniai és egyiptomi, sinai-félszigeti kultuszi helyekkel kapcsolatban jelentkezik első izben. Ábrahám Úrból költözik Kanaán földére, József Egyiptommal s a heliopolisi főpappal, Mózes a midiánita Jithró pappal áll összeköttetésben. Baentsch éppúgy, mint a panbabylonista iskola többi tagjai, igen nagy érdeklődéssel fordul Ábrahám vallása felé. Ábrahám szerinte Kanaán talajához annyira hozzá van nőve, szinte lehetetlen másnak tekinteni, mint az ősi Kanaán egyik kiemelkedő alakjának. Az általa képviselt vallási fokozat elsősorban ugyan Kanaán ősvallása szempontjából jöhetne tekintetbe; de azon szoros összeköttetés folytán, amelybe később Izraellel lépett, az izraelita vallástörténet keretében sem mellőzhető. Az Ábrahám által reprezentált kanaáni vallási fokozatot jellemzi az, hogy Ábrahám olyan Istent imád, aki a népszerű természetistenítés felett áll, aki az él olám, él saddaj, elohim nevet viseli. Ezzel szemben a többi, alárendelt istenalakok ugyan megtartják létezésüket, gyakorlatilag azonban teljesen jelentéktelenek. Egyszóval Ábrahám vallásában Baentsch az előbbiekkel ellentétben praktikus monotheismust állapít meg. Ez a vallás a holdkultusz helyeivel (Ur, Hárán) kapcsolatban jelentkezik először s így mindenesetre széles vallástörténeti összefüggésbe állítható. Hogy azonban ennek a vallásnak Izrael későbbi történetében a Jahveh-vallásra nézve is igen nagy jelentősége lett, kiderül abból, hogy a Kanaánba költöző izraeliták Ábrahám speciálisan kanaáni alakját beolvasztották a maguk vallási rendszerébe s neki a nép ősatyái között diszes helyet állapítottak meg. Ám Izraelnek nemcsak a Kanaán területén mutatkozó monotheismusa jut így nagyobb vallástörténeti keretbe, de az előázsiai monotheizáló eszmék bizonyára jelentékeny szerepet játszottak már akkor is, mikor az Egyiptomból való kiköltözés után a nép s ezzel egy időben a nemzeti vallás Mózes működése folytán megalakúlt. Az Izraelt alkotó törzsek már azelőtt is imádták Jahveht s Jahveh alakja már a Mózest megelőző korban is sokkal fejlettebb, mint közönségesen gondolják. Bizonyos, hogy fogalmában a természeti vonások mellett sokkal több erkölcsi vonás is volt, mint ahogy a történet-kritikai iskola hiszi. Mint maga Baentsch mondja: „Jahveh az időjárás és vihar Istene volt, ezenfelül talán vulkánisten, végtére törzsisten s illetve a törzsek egész csoportjának Istene és mint ilyen, erkölcsi vonások nélkül elképzelhetetlen".

1

9 Mózes fellépése korában