Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1915

II. Izrael Mózes előtti vallásának nyomai. Irta Czeglédy Sándor

— 26 — nyomok főképpen a Pentateuchus legutolsó forrásmüvéhez a P-hez vezetnek. A pátriárkák J és E szerint még nyugodtan állítanak oltárokat, alapítanak kultuszi helyeket mindenütt, ahol Jahveh nekik megjelent vagy amelyek már Jahveh előbbi megjelenése által meg voltak szentelve (Gen 12

7, 13

1

8, 22

9, 26

2

5, 35

7). Ugyané szerzők a maccebák felállítását is sokszor rájuk viszik vissza (Gen. 28

1

8, 35

u, 2

0, 33

2

0). Egészen gyanutlanul tulajdonítanak tehát nekik egy olyan ősrégi szokást, mely Mózes előtt sem volt ismeretlen (Ex. 24

4), amelyet pedig a Pentateuchus többi részei feltétlenül kárhoztatnak és pedig bizonyára a prófétizmus támadásai nyomán.

1

6 Rebeka Gen 25

2

2 , 2

3 szerint elmegy Jáhveht megkérdezni, azaz orákulumot kér, ami viszont már Jahvehszentélyt és annál működő hivatásszerű papot tételez fel. A Genesis mindezen adataiban lehetetlen fel nem fedezni azt a szándékot, hogy ily úton Kanaán birtokba vétele és a kanaánita szentélyeknek Jahveh szentélyekké való átalakítása igazoltassék. J E P szerint Kanaánt Izrael jogos örökségül veszi birtokába, mint olyan helyet, ahol a nép kiemelkedő, nagy alakjai már évszázadokkal előbb tartózkodtak s joggal használja a baálszentélyeket, mert azokat a nép ősei alapították s joggal gyakorol monotheismust, joggal mondja Jahveh birtokának Kanaánt, mert ez a föld nem a hódítás tényével, de évszázados ígéretekkel voltaképpen mindig az igéret népéé volt. „Izrael az ország meghódításával csak birtokába jutott annak az örökségnek, amelyet a nép számára Jahvehnak a pátriárkákhoz intézett Ígéretei s főképpen pedig Jahvehnak Ábrahámmal kötött s ünnepélyes ceremóniákkal megerősített szövetsége biztosított."

1

7 Az egymástól eltérő részletek felett már a legősibb Pentateuchus-forrásokban is kétségtelenül az a felfogás uralkodik, hogy a monotheismus voltaképpen az ősi vallás. Mint Wellhausen igen szellemesen mondja: „Nem kijelentés utján jő létre. A kijelentésnek általában nincs theoretikus tartalma s mint theophania csak arra a helyre vonatkozik, ahol az istenség lakozik, ahol tiszteletben óhajt részesülni s esetleg a névre, amelyet az istenség visel. A polytheismustól való különválása nem mondatik el kifejezetten, bár kimondatlanul ott van Ábrahám elhivatásában. Ezzel kezd Izrael elkülönülni, mialatt addig semminemű különbség nem volt közte és a népek között. Ábrahám ugyan nem azért hagyja el hazáját, mivel ott — ahogy a rabbik szokták mondani — polytheismus uralkodott, hanem hogy utódai számára helyet készítsen, ahol meglakhassanak . . . Mindazáltal Ábrahám és a Palesztinában lakó kanaániták között belső ellentét van. Azoktól ő távoltartja magát, bár közöttük lakik, aminthogy ellentét van közte és a pogányok, azaz az Izraelen kivül élő népek között általában. Az ethnikus kiválás egyúttal vallási is, mert a nép és a vallás a legszorosabb viszonyban áll egymással. Ábrahám fiai közül a továbbiakban Izsák, Izsák fiai közül Jákób választatik ki, míg végre az elkülönződés Mózessel és a törvényadással lesz teljessé."

1S Az ősmonotheismusra vonatkozó eme történeti felfogás ma már a mult emlékének tekinthető. Astruc felfedezése óta megkezdődött a hagyomány