Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1915

II. Izrael Mózes előtti vallásának nyomai. Irta Czeglédy Sándor

— 18 — A pátriárkák történetének másik értékelése a történet-kritikai iskolától, annak legkiválóbb képviselőitől Kuenentől, Wellhausentől és Stadetől ered. Az utóbb említett tudós felfogása egy árnyalatban eltér az előbbiekétől s ezért külön vesszük vizsgálat alá. Kuenen és Wellhausen szerint a pátriárkák korának történetére nézve számot tevő források nem állanak rendelkezésünkre Gen 12—50-ben, mert az itt levő történetek a legtöbb arab és beduin törzs mondáinak analógiájára voltaképpen törzstörténetek, genealógiai schemák, ahol nem egyes egyének, hanem törzsek életviszonyairól van szó. Mint Benzinger a pátriárkák történetének kulcsát röviden összefoglalja:

1

0 „A törzsek, vagy nemzetségek atyáinak közelebbi, vagy távolabbi rokonsága maguknak az illető törzseknek megfelelő rokonságát jelzi. A házasság a törzsek vegyülése. A gyermek születése annyi, mint egy új törzsrész előállása. Azok a törzsek, amelyek a testvértörzsek közül különösen kiemelkednek, rendesen az atya kedvenc feleségének gyermekei s viszont a jelentéktelen törzsek az ágyas feleségektől született gyermekek. A férfinak utód nélkül való elhalálozása magának a törzsnek megszűntét jelenti s a testvértörzsek közötti hatalmi viszonyok eltolódása pl. az elsőszülöttségi jognak a testvérre való átszállásával egyenlő." (1. Jákób családját, Ézsau és Jákób, stb.) A pátriárkák történetének ilyen értékelése természetesen egy csapásra törli e történeteket a Mózes előtti vallás emlékei közül. A pátriárkák történetének ennemü magyarázata, mely kétségtelenül magában rejti az igazság csiráját, semmi esetre sem emelhető kizárólagos és pedánsan alkalmazott rendszerré. Következetes és kivétel nélkül való alkalmazását lehetetlenné teszi egyfelől az, hogy a genealógiai schema sok tagjáról, Khámórról, Abiézerről, Mákirról, Manasseról, Zebulonról, Simeonról stb. okmányszerüleg kimutatható, hogy ezek tényleg élt történeti személyek voltak s viszont, éppen ott, ahol az elbeszélés szélesebb mederben kezd ömleni s a rajz színessé, életteljessé lesz: a három főalaknál, Ábrahámnál, Izsáknál és Jákóbnál a genealógiai alkalmazás nagyon nehéznek látszik. Ábrahám nevü törzsről nem tud a -történelem. Ugyanez áll Izsákról és Jákóbról is. Az izraelita törzsek „Izsák, Jákób" nevet csak olyan helyeken viselnek, ahol a szerző talán éppen a Pentateuchusból értesült arról, hogy e nevek voltaképpen egyenlők az „Izrael" névvel.

1

1 Nem lehetetlen, hogy a Jákób pátriárkára vonatkozó történetek, amelyek nem egy esetben a kétségtelen történetiség bélyegét hordják magukon, átvitettek „Izrael"-re, aki épp oly heros eponymosa volt az izraelita törzseknek, mint az aeoloknak Ailos, vagy az iónoknak Jonos. A pátriárkái történeteknek nagy része kétségtelenül megmagyarázható a Kanaánba való beköltözés utáni törzseltolódásokkal; de marad egy jelentékeny rész, amely — ha törzsek történetét adja — csak a beköltözés előttre vonatkozhatik s ezenkívül még egy igen lényeges elbeszélés-csoport, amely a legkomplikáltabb irodalmi kritika alkalmazása után is csak tényleg élt történeti egyéniségekkel hozható kapcsolatba. A genealógiai értékeléssel kapcsolatban szokott jelentkezni Stadenak